Nem gondoltam volna, hogy a környezetem építése, szépítése kapcsán egyszer majd a tudatosabb hulladékkezelés, és ezen belül a komposztálás lesz a téma a blogon. Ahogy öregszem, egészen átrendeződik a sorrend a fontossági listámon…

Előrebocsátom, hogy nem vagyok tapasztalt komposztáló, sőt, kifejezetten kezdő vagyok, már ami a gyakorlatot illeti. Bár tény, hogy Anyukám mindig ügyelt és mai napig ügyel a szerves hulladékok kertben való újrahasznosítására, szóval jó példa az van előttem, illetve online elég sok oldalt átolvastam a témában, tehát azért nagyjából képben vagyok mit, hogyan érdemes, szabad, vagy éppen tilos, EZ volt az első, amit elolvastam. A komposztálás kapcsán tényleg rengeteg klassz anyag és példa van a neten, illetve vannak ilyen csoportok is, ezeket nem linkelem be egyenként, keressetek rá, nem lesz gond beszerezni a hasznos információt. Az én célom most inkább az lenne, hogy megmutassam, nem csak saját kis kertünkben érdemes kapirgálni, mármint ami a jószándékot illeti, a rosszmájúak inkább csak söprögessenek a saját házuk táján. 

A mostani lakásom ablakai egy zöld parkos területre néznek, amit egyébként rendszeresen takarítok, megérne ez is egy posztot, mert elképesztő, amit tapasztalok… Szóval, ebben a parkban van egy komposztáló, amit egy hozzám hasonló mentalitású, tudatos és természetkedvelő, másik tömbben lakó szomszéd (nő) létesített évekkel ezelőtt. Személyesen még nem találkoztam vele, csak annyit tudok róla, hogy Ildikónak hívják és az ültetett fák, növények, valamint a sziklakert is az ő munkájának eredménye. Nos, itt van ez a komposztáló, amire egyébként az ablakomból ilyen kopár természetben elég jól rálátok:

Dícséretes, hogy sokan használják, és jó tudni, hogy egyre több ember figyel arra, hogy ne a kukákat tömjük szerves hulladékokkal, de sajnos azért van hiba a rendszerben.

Ha kicsit közelebbről szemügyre vesszük, akkor jól látszik, hogy lenne még min javítani. Egyrészről tele van citrushéjakkal, amit több általam átolvasott cikk sem javasol, másfelől a tojáshéjak egyáltalán nincsenek összetörve, így sajnos a komposztálás folyamatának nem is tudnak aktív részesei lenni. Ráadásul a komposztot az elmúlt két évben (amióta itt lakom) biztosan senki sem forgatta meg, az alatta termelődött kész komposztföldet senki nem lapátolta ki és használta fel. A komposzt tetején lévő gyümölcsök nagy része rohad, ami előszeretettel vonz ide pl. legyeket, muslicákat, de talán még nagyobb baj, hogy a környékbeli szarkák, galambok is ide járnak lakmározni és nem csak lecsipegetik, de szét is hordják a „csemegét”. 

Ráadásul a halmozódó hulladék már nem csak a komposztálóban gyűlik, hanem mellette is, a fa tövében, és hiába a jószándék, az összkép kiábrándító. Úgyhogy, úgy döntöttem, hogy kézbe veszem az ügyet! 

Mivel a faház kapcsán amúgy is kerti szerszámok folyamatos beszerzésében vagyok, így a legutóbbi Praktikeres bevásárlás során vettem egy klassz ásót és egy gereblyét, és ezekkel vágtam bele a munkába.  

Képzeljétek el, hogy az egyik szomszédom, aki szintén használja a komposztálót, felajánlotta, hogy ő vesz egy másik komposztálót, ha összerakom. Deal! Szóval első lépésként helyet csináltam az új lécekből álló keretnek a régi mellett: elhúzkodtam a kipotyogott, melléesett hulladékot, és szépen eligazgattam a földet gereblyével. Egyébként a régi komposztáló alsó lécein csak úgy dőlt ki a porhanyós, finom, tápanyagban gazdag föld, ezt félrehúztam, majd elkezdtem felépíteni az új komposztálót. 

Legelőször apróra tört faágakat helyeztem el, ami alulról biztosítja a levegőzést. Ezután a már kész komposztföldből szórtam rá, hogy a folyamat az új komposztálóban gyorsabban beinduljon. Erre jöhetett az a szerves hulladék, ami a másik komposztáló tetején halmozódott. A tojáshéjakat kézzel és taposással is igyekeztem aprítani, de bevallom, a citrusfélék héját egyenként nem szedegettem ki, mindössze a nagyobb kupacokat likvidáltam. 

Enegem meglepett, hogy a nagyüzemi termelésből származó nyers ételek maradékai, amiket mondjuk áruházláncokban veszünk (alma, zöldségek, tojás, stb.) nem is kerülhetnének bele a komposztba, mert ezek a hosszú élettartamra lettek „nemesítve” és így borzasztó lassan bomlanak le még a komposztban is. Mondjuk most fel is vetődött bennem a kérdés, hogy mennyire jó ezeket fogyasztani?… Az meg alap, hogy a vegyszerrel kezelt gyümölcsök héja (pl. mesterségesen érlelt déli gyümölcsök) nem is kerülhetnének bele, mert ezáltal a komposzt anyaga is vegyszeres lesz és ezt felhasználás során gyakorlatilag beforgatjuk a földbe ezzel mérgezve azt.

A rétegezés következő fázisában összegereblyézett levelet oszlattam el melyre ismét apróbb faágak kerültek. Erre a száraz komposztföld helyett nedves réteget raktam és ismét jöhetett a szerves konyhai hulladék. 

Ezt egészen addig folytattam, míg nagyjából egyenlő mennyiségű tartalom lett mindkét ládában. Persze, a módszeres átpakolás során ez-az a kezembe akadt, zacskó, madzag, matricák, szórólap, szaloncukorpapír és hasonlók, de szerencsére nem volt számottevő. Ezeket a megfelelő helyre kidobtam.

Munka közben néhányan odajöttek megkérdezni, hogy mit csinálok, és örömmel vették, hogy a komposztálót rakom rendbe, de amúgy senki nem kérdezte meg, hogy kell-e egy kis segítség. Persze, nem is vártam el, csak én fordított esetben tuti felajánlom a segítségemet…

Egy 80 éves néni viszont kedvesen beazonosított, hogy áááá, én vagyok a zsákos, kesztyűs, seprűs szemétszedő nő a parkból, haha. 

Ha már ennyire benne voltam a munkában a kis kézi gereblyémmel a komposztáló melletti fa tövét is szépen kitakarítottam az elszáradt levelektől (ez is ment a komposztba). 

A régi komposztáló alsó harmadából több adag friss, szagmentes, omlós, tápanyagban gazdag komposztált földet nyertem ki (ezt amúgy érdemes átszitálni), amit jórészt a parkban lévő növények tövéhez szórtam úgy, hogy előtte a földjüket kicsit meglazítottam. Sőt, a lakásban, erkélyen lévő növényeim földjeit is ezzel frissítettem, pl. a muskátliknak helyet adó balkonládáim földjét, úgyhogy szerintem külön tápoldatozásra nem is lesz szükség ezentúl.

Nos, a komposztálók így festenek, a baloldali alján friss komposztföld van, a jobboldaliban pedig a folyamat beindítása előtt álló rétegek. 

Azóta persze a lakók már elkezdtek újabb adagokat lehordani, és remek érzékkel az újra pakolják a cuccot, aminek nagyon örülök. Mindenesetre egy kis kihelyezett táblára még szükség lesz, mert szeretném, ha ezentúl jól is használnánk közösen a komposztálót, és időnként többen is forgatnák annak tartalmát, a keletkezett komposztföldből pedig bátran vinne mindenki a növényei számára. Ez csak egy aprócska lépés, de segít abban, hogy közösen, tudatosan tegyünk a háztartásokban termelődő szerves hulladékok megfelelő elhelyezéséről még társasházi környezetben is.

Ha Ti is kedvet kaptatok a komposztáláshoz, akkor építsetek lécekből, raklapból, vagy akár vegyetek készen kapható ládát. Ha pedig van a témában olyan információ, tapasztalat, amit szívesen megosztanátok, akkor bátran jöhet kommentben.

A bejegyzés támogatója: