Olyan régóta kacérkodtam már a gondolattal, hogy részt vegyek egy táska készítő workshopon, hogy az újévi lendülettel fogtam magamat és végre a tettek mezejére léptem. Remélem, hogy a személyes élményeim alapján ti is kedvet kaptok majd hozzá, de lássuk a részleteket!

Karmacsi Zsófi nevét sok-sok évvel ezelőtt egy kedves barátnőmtől hallottam először, akinek már akkoriban volt egy nagyon menő Karmacsi design bőr hátizsákja. Olyan darab, ami a mai napig bírja a strapát, de jobban hangzik, ha azt mondom, időtálló. Pedig hányszor megjárta már a faházat és a környező vidéket is. Szerintem gyönyörű:

A workshopnak helyszínt adó showroom és az ebből nyíló műhely Széll Kálmán térnél található, szóval egyszerűen megközelíthető, ha valaki tömegközlekedne, mint ahogyan én is tettem.

Mielőtt fejest ugrottam volna a bőrökkel teli dobozokba, körbenéztem egy kicsit, és fotóztam párat, de természetesen ezek a szép táskák és ruhák mind fent vannak a weboldalon (ITT), ha szeretnétek tüzetesebben megnézni az egyes darabokat, ott megtehetitek.

Na de, a látogatásom apropója a workshop, szóval erről írnék inkább. Ugyanis annyira tetszik a szemléletmód és a mögöttes tartalom, ami a FiFi válltáska workshopban rejlik. Méghozzá az, hogy minden tervezőnek, aki textillel, bőrrel, vagy bármilyen egyéb szabható anyaggal dolgozik, annak bizony a szabásból eredő hulladékokkal is számolnia kell. Itt sincs ez másként.

Vannak olyan kis csíkok, sarkok, látszólag már feleslegesnek tűnő darabok, amik éppen arra lehetnek alkalmasak, hogy mondjuk kisebb formára vágva valamilyen díszítő elem készüljön belőlük a táska elejére, ez lehet mozaikos elrendezés vagy halszálka minta. Persze-persze, még így is lesz némi lehulló anyag, ez tiszta sor, de lehet még tovább gondolni a dolgot.  

Én, aki amúgy is imádja a matekot, a geometriát, a sablonokat, a méregetést, tudok és szeretek is ollóval, sniccerrel vagdosni, teljesen be voltam sózva már akkor, amikor még csak a teámat szürcsölgettem a csészéből. Abszolút hobbi szinten, de maradék bőrökkel dolgoztam már többször, pl. készítettem „szütyőt” ITT, bútorfogantyút (ITT), tablet tartóra fogantyút (ITT), fa ládára kis díszítő és sarok elemeket (ITT), illetve rojtot is, de arról nincsen posztom.

Egyszóval nem volt számomra újdonság maga az anyag, amivel dolgozni kell, de biztosíthatok mindenkit, hogy teljesen kezdő alkotnivágyók is bátran belevághatnak. Szó szerint, haha! Mert minden instrukció egyértelmű egy-egy munkafolyamat során, és a szerszámtól sem kell félni, sőt, akinek még sosem volt ár a kezében, az most nem csak kipróbálhatja, de dolgozhat is vele!

Az első feladat, hogy ki kell választani az alaplapot, majd rá azokat a színeket, textúrákat, amikből majd összeáll az egyedi megjelenés. Én egy olyan bőrt választottam alapnak, ami egy helyen picit karcos, szóval hibás, de ez mit sem számít, hiszen egyrészről nem fog látszani, másfelől nekem éppen ez adja azt a pluszt, ami engem amúgy is évek óta mozgat. Kapjon már ez a kis sebhelyes is egy lehetőséget. 

A kis téglalap elemeket több, mint egy órán át csak válogattam, rakosgattam, próbáltam fejben pörgetni, hogy melyik az a variáció, amit a ruhatáramba a leginkább be tudok majd illeszteni. 

Olyan táskát szerettem volna csinálni, amit a hétköznapokban is fel tudok venni és jól passzol a fehér inghez/blúzhoz, lenvászon ruhához, vagy a farmerhez (legyen az ruha vagy nadrág), a barna vagy bézs övemhez, a teve színű bőrcsizmámhoz, a bakancsomhoz, a nyári szandálomhoz, az ezüst fülbevalómhoz és gyűrűmhöz, és még sosorlhatnám a szempontjaimat. 

Majdnem elcsábultam egy púderesebb, kicsit elegánsabb irányba, hisz nyár-tavasz típusként az is befutó lett volna jópár szettemhez, sőt, nagyon tetszett a fekete-arany verzió is, ahh, meg még egy csomó, szóval a bőség zavarában igyekeztem két lábbal a földön maradni és inkább az optimálisra törekedni és azt a színvilágot összeállítani, amit a legjobban ki tudok használni. 

A színek kiválasztása, és az elemek kiszabása után, még be kellett jelölni a helyeket, ahova a kis mozaikok kerülnek, sőt, ezeket oda is kellett ragasztani.

De minden kulisszatitkot nem árulok el, inkább azt mondom, hogy menjetek el egy ilyen workshopra, mert nagyon klassz élmény a színekkel, textúrákkal, maradék bőrökkel, sőt még az olyan kiegészítő elemekkel is, mint a cipzár, vagy éppen a táskán fityegő rojt.

3-4 óra alatt ideáig lehet nagyjából eljutni, de ez már a vége állapot, ugyanis az összevarrás már nem a mi feladatunk.

A táskát egy kicsivel későbbi időpontban, pár nap múlva át tudtam venni, és hát teljesen odáig voltam a végeredménytől. Természetesen bélés is kerül bele, 1-1 kisebb fakkal, amibe kerülhet pénztárca, telefon, zsepi (kinek mi).

A FiFi válltáska workshopról minden információt megtaláltok ITT, akár magatoknak vennétek, akár ajándékba adnátok ezt az élményt, vagy éppen barátnős program keretében készítenétek el egyedi táskáitokat. De nyugodtan keressétek Zsófit Facebook, Instagram oldalán keresztül is, mert mindig készséggel és kedvesen válaszol. A magam részéről én nagyon jól éreztem magamat a workshopon, pláne, hogy az alkotás mellett egy csomó klassz közös témát is találtunk.

Egy szó, mint száz: Jó szívvel ajánlom nektek.