Egy ideje terveztük már Erikával, hogy találkozunk nála, a Zöld pagonyban. Nem meghirdetett kertlátogatásra mentem, hanem vendégségbe, amit kerti sétával kezdtünk, majd beszélgetéssel folytattunk a teraszon egy csésze kávé és háázi süti mellett…

Eredetileg Francival mentem volna tavasszal, de hát az élet úgy rendezte, hogy ez nem valósulhatott meg. Ki gondolta volna, hogy mégis egy édes kis négylábú társsal érkezem, akivel együtt sétálhatunk egyet ebben a meseszép kertben. Ez persze kivételes eset volt, mert csak hármasban voltunk, mindenki tudott a másikra figyelni, a csoportos kertlátogatásokra ne vigyetek kutyát!

Erika kertje szavakkal leírhatatlan, aki volt már látogatáson, tudja miről beszélek. Persze, a képek alapján már lehetett sejteni, hogy itt egy elvarázsolt mesevilágba csöppenhet az ember.

Sok év kitartó munkája tárul a szemünk elé, a kert minden apró részletében látszik Erika szorgalma, és persze a növények és a természet iránti szeretete és elhivatottsága.

Millió fotót lehetett volna még készíteni, de én inkább csak töltődtem a látvánnyal, meg persze folyamatosan járt a szánk, haha. Annyira jóleső érzés, ha két ember közös érdeklődési körrel ennyire természetesen tud kapcsolódni, és közben kiderült, hogy még mennyi, de mennyi közös pont van az életünkben, csak hogy egyet említsek: ugyanabba a gimnáziumba jártunk, közös tanárokat emlegettünk fel. Olyan jó dolgok ezek.

Erikának vittem ajándékba egy DIY szitakötőt (ITT írtam róla), ami rögtön helyet is kapott a kerti tó mellett.

Szavak helyett meséljenek tovább a fotók, és ha még nem voltatok, mindenképpen menjetek el a Zöld pagonyba egy kertlátogatásra, mert felejthetetlen élmény!