A Térnyerők legszívszorítóbb szobaátalakítását mutatom most meg Nektek. A történet megható, szomorú, ugyanakkor végtelenül szeretettel teli, a stábtagok szeméből bőszen potyogtak az örömkönnyek is…

Dióhéjban: Tünde pár éve vette magához testvére gyermekeit (különben állami gondozásba kerültek volna), és párjával, Karcsival fillért fillérre rakva, szerény körülmények között, de annál nagyobb szeretetben nevelik őket. Adrián, Mercédesz és Benjámin egy szobán osztoztak, saját kuckóról szó sem volt, amit csak lehetett közösen használtak…

Aztán jöttünk mi, és megpróbáltunk segíteni nekik. Először mindent kipakoltunk a szobából, a szekrények a másik szobába kerültek, mert amúgy teljesen jól funkcionálnak. A laminált padló annyira rossz állapotban volt, hogy az egészet fel kellett szednünk, és akkor szembesültünk vele, hogy az alatta lévő parketta gyakorlatilag elkorhadt vagy inkább elrohadt, így az egészet felbontottuk az aljzetbetonig. Ez a nem várt probléma persze jelentős csúszást okozott a forgatásban, így viszont nekem végre nem egy, hanem két napom is volt kitalálni a berendezést. Rengeteget agyaltam, hogy mindenkinek legyen saját része, de mégse szabdaljam fel a szobát, ablakból ugyanis csak egy van, a fény meg nem kanyarodik ugyebár. Ráadásul a korábbi egy íróasztal helyett kettő kellett, mert Merci és Benji is iskolába jár.

A fiúk egy elég méretes emeletes ágyat kaptak (ami egyébként később szétszedhető), egy magas szekrénnyel, amiben polcos és akasztós rész is van. Mercinek saját ágya lett, külön szekrénnyel, és a fiúktól egy függönnyel van elválasztva, amin keresztül bejön a fény, de akár el is húzható. Kuckósítás kipipálva!

A falakat zöld és lila színekre festettük, és új, jó minőségű laminált padlót raktunk le. A régi kályhát egy új darabra cseréltük, és az íróasztalos részt is sikerült úgy kitalálni, hogy két oldalról oda lehet ülni (a fiú/lány térfél itt is érvényes!). A tv-t pedig olyan helyre raktam, ahol a kiállás is elérhető közelségben van, és mindhárman rálátnak az ágyból.

Merci egyszerű falidekorációt kapott habkarton felhőkből és színes kartonokból kivágott szivecskékből.

Adrián faldíszítése szintén színes kartonból készült, sötétben világítós csillag matricákkal kombinálva.

A kedvencem a szörnylámpa, amit Márkkal együtt csináltunk egy egyszerű Ikeás asztali ledlámpából. Rózsaszín szőrmét szabtunk és ragasztottunk rá, szerintem irtó aranyos lett. A szőrmét egyébként a Hádában vettem a kilós textilkupacból potom áron.

A plüssállatokat festett ágydeszkára ültettem, amit filccsíkokkal lógattam a falra.

Merci kívánsága volt, hogy a „törpikés meséből” is legyen valami a falon, így festett gombaházikók és pillangók kerültek a szekrény melletti lila felületre.

Mindenki teljes erőbedeobással végezte a munkáját, a gyerekek mindenben segítettek nekünk, az egész forgatás hangulata teljesen más volt, mint amit addig megszoktunk. A munkálatokban Karcsi szülei is végtelen odaadással és kifogyhatatlan lelkesedéssel segítettek, egyszerre voltak szülők és nagyszülők, csodálatos emberek.

Amikor a gyerekek megpillantották az új szobát, szem nem maradt szárazon, le sem lehet írni szavakkal, amit az arcukon láttunk. Késő este még csináltunk egy interjút, ahol Mercike csak ennyit mondott: „…nekem ez egy varázslat”.