Baglyok a szilvafán

Amikor tavasszal az öregedő szilvafa száraz, töredező ágait levágtuk, még nem is tudtam, hogy az ősz közeledtével egy egész „bagoly banda” fog a repedezett, kérges törzsén tanyát verni. Különféle rönkből, faágból, fenyőkéregből és tűlevelekből készítettem őket, máris mutatom, hogyan!

Első lépésben 25-30 cm átmérőjű rönköket szeleteltem fel, 2 cm-es vastagságban. Ehhez én az MSA 120 C-B típusú akkus láncfűrészt használtam, legelőször 5 éve írtam róla ITT (ehhez hasonló az MSA 60). Bármilyen fával lehet dolgozni, akác, tölgy, nyír, fenyő, és nem csak kerek, de akár ovális formát is vághatunk a bagoly testének.

Ezután a 2-3, illetve az 5-6 cm átmérőjű faágakat szeleteltem fel a STIHL GTA 26 ágvágóval. Ezt bátran lehet használni nyers, még puha faanyag esetén 8 cm átmérőig. Én a szüleimtől hozott nyírfákat használtam, amiket legutóbb a kerti lerakó asztalkához is használtam, ITT.

A frissen felszeletelt rönkök, ágak mellett korábbi munkákból maradt darabokat is szerettem volna még felhasználni. Ezek ugyanis – azon kívül, hogy szárazabbak és esetleg berepedeztek – még most is kiválóan beépíthető elemek. A kertben gyűjtöttem még tűleveleket és fenyőkéreg mulcsot, aztán kezdődhetett is a dekorálás!

Nos, vágás után – mint mindig – a felületeket és a széleket is alaposan átcsiszoltam csiszolószivaccsal.

Portalanítás után felragasztottam először a szemeket, majd a szemöldököt, ami egy-egy fenyőkéreg darab. A hosszú, száraz tűlevelet kombináltam egy-egy madártollal a vastag szemöldök mögötti részen.

Ezután jöhetett a csőr, a szárnyak és a karmok, amik ugyancsak fenyőkéreg darabok.

A ragasztáshoz most is kültéri, vízálló faragasztót használtam, ez bevált már töbször is, pl. a húsvéti időszakban készített madárkák esetén, ITT. Ez a ragasztó lassan szárad, viszont tényleg tartós.

Miután elkészült az első bagoly, teljesen lázba jöttem és még aznap hármat készítettem mellé. Akkor már szemeztem az öreg szilvafa törzsével, ami egyébként a megmaradt ágain idén három héten át ontotta a mézédes termését, nem győztem naponta szedegetni (enni) és persze kimagozni, hogy a hidegebb időszakban elő tudjam venni a mélyhűtőből mondjuk egy finom pitéhez.

Az ágak levágásához, gallyazásához nagy segítség volt a HTA 50 magassági ágnyeső, amivel jelenleg is rendszeresen vágom az aszályt nem igazán toleráló fenyőfélék elszáradó ágait…

Minden levágott ág, gally itt van a kertemben valamilyen formában. Tápanyagként, dekorációs elemként, rovarbúvóhelyként szolgálnak, és mikor bográcsban főzünk, tűzifaként veszem hasznukat. A hosszabb, vékonyabb ágak a kert alsó, erdős részén vannak egymásra pakolva, amolyan „holt sövényként”, de most kicsentem belőle négy szebb, szilvafáról származó ágacskát. Ezeket egy-egy csavarral rögzítettem a fatörzsre úgy, hogy majd a négy baglyot rájuk lehessen „ültetni”.

Akadt olyan ág is, amit a fa megrepedt törzsébe nyomtam bele, és ezt fixáltam egy-egy csavarral.

A baglyok rögzítéséhez is csavarokat használtam, méghozzá úgy, hogy alulról hajtottam bele az ágakba, majd a baglyok testébe.

De volt olyan bagoly is, ahol kis sarokvasat használtam, mert úgy volt egyszerűbb és stabilabb a rögzítés.

A végeredmény szerintem irtó jópofa lett, olyanok, mintha valami mesefigurák lennének. Egyedi kis karakterek, lehet nevet is adhatnél nekik:

A lemenő nap sugarai éppen a baglyokat világítja meg utoljára, és innen jött az ötlet, hogy hangulatfényeket is elhelyezzek itt.

Szóval még rádobtam az ágakra és a bambusznádra néhány napelemes gömbvilágítást, így nem csak nappal, de sötétedés után is mutatós ez a része a kertnek.

Itt akár hátra is dőlhettem volna, de még egy feladat azért várt rám…

A gépek takarítása és lánckenő olajjal való feltöltése, hogy a következő munka előtt már ezzel ne kelljen bajlódni. Magáról a karbantartásról korábban ITT írtam.