A házunk mögötti parkban, van egy gerendából készült korlát, ami a parkos részt hivatott elválasztani a parkoló autóktól. Az egyik eleme már jó ideje fekszik a földön, így hát fogtam magamat, és egy kis segítséggel megjavítottam. 

Az ilyen megrongálódott köztéri elemeket egyébként be is lehet jelenteni, de ezúttal úgy voltam, hogy sokkal gyorsabban megoldódik az ügy, ha fogok néhány szerszámot, csavart, sarokvasat, és visszaillesztem a helyére. 

Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy a faanyag megszívta magát nedvességgel, amitől kicsit megpuffadt, így nem lehetett egyszerűen csak beilleszteni a helyére. Kellett a férfi erő is, de szerencsére mindig akad segítő szomszéd, sőt szomszédok, akik szívesen beszállnak a házat és a környéket szépítő önkéntes akcióimba. 

Végülis közös érdekünk, hogy tisztább, ápoltabb, élhetőbb legyen a lakókörnyezetünk, nem? Ez az alapja a Finnországban működő „Talkoot”-nak is, ami a szomszédsági segítségnyújtás egy nagyon szép hagyományos formája, igen erős közösségtudattal. Ennek hazánkban (nagy bánatomra) nincs kultúrája, pedig szerintem remek közösségformáló hatása is van. Persze, vannak már kisebb-nagyobb csoportok, számos zöld megmozdulással találkozhatunk (pl. szemétszedő akciókkal), de valahogy ezt a szomszédsági/társasházi összefogást még nem sok helyen tapasztaltam. 

Na szóval, előszedtem a barkácsdobozaimból a legfontosabb eszközöket, pl. bútorrögzítéshez kapott pántokat is, amiket sosem használtam fel, de most kapóra jöttek. Sőt, a kiszedett régi csavarokat is újrahasználtuk, mert attól, hogy rozsdásak, még tökéletesen alkalmasak az elemek rögzítésére.

Az akkus fúró/csavarozóval tényleg gyorsan ment a közös munka, a rögzítés maga pikk-pakk megvolt.

Franci, az állandó minőségellenőrünk teljesen értetlenül, de türelmesen végignézte ezt a 10-15 perces barkácsolást, persze, utána elvittük egy nagy sétára, levezetésnek nekünk is jólesett.

De a tudat még jobban, hogy végre megint egybefüggő a korlát, és nem éktelenkedik egy nagy gerenda a parkban. 

Egyébként ugyanezen a parkos részen helyezkednek el a komposztálóink is, amik úgy tűnik, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A legelső közösségi komposztálós megmozdulásomról ITT írtam a blogon, a faház esetén pedig ITT olvashatjátok a saját komposztáló építéséről szóló bejegyzést. 

Én hiszem, hogy ha jó példát mutatunk, bizonyos ügyekben elöljárunk, akkor találunk hasonlóan gondolkodó embertársakat, akikkel közösen, vagy éppen egymást segítve tehetünk a környezetünkért. Lassan négy éve, hogy beköltöztem ide, de már 6(!) olyan szomszédom is van, akik szívesen csatlakoznak, segítenek a házban és körülötte. Egy ideje tervezem a lift kifestését is, eszközöm, maradék festékem van hozzá, szóval szívesen teszem rendbe, még úgy is, hogy én magam nem használom a liftet…

A bejegyzés támogatója: