Mindig jó úgy hazatérni egy utazásról, hogy nem csak élményeket hozunk, hanem néhány olyan tárgyat is, amik emlékeztetnek arra a helyre, ahol jártunk. Lehet az apróbb, vagy nagyobb dolog, célszerű úgy készülni, hogy a bőröndben jusson hely a bezsákmányolt tárgyaknak is.
Amikor a faházat legelőször megnéztem, végérvényesen és menthetetlenül szívembe zárta magát a tény, hogy azt a tulajdonosok bizony a két kezükkel építették. Persze, ez nem is olyan meglepő, hisz a ’80-as években kész fa elemekből álló nyaralókat építeni igen nagy divat volt, de számomra sokat hozzáad az értékéhez, hogy akiktől megvettem, azoknak szíve-lelke, verejtéke is benne van a házikóban.
Tervezni, célokat kitűzni rövid- vagy hosszútávon mindig hasznos dolog. Nem árt, ha van heti/havi ütemezésünk, és ilyenkor év elején egy listánk arról, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk elérni az új esztendőben. Persze, néha jó csak úgy lógni a levegőben, vagy sodródni az árral, de engem az még sosem vitt előre…
A 2018-as év végi lassítás egyik legjobb programja volt részt venni egy Apacuka workshopon. Az alkotás élményéhez még az is hozzájárult, hogy barátnőkkel mentem, így eleve vidáman indult az agyaggal való munka.
Amikor tavaly decemberben elszaladtam karácsonyi ledsorért a Praktikerbe, vettem pár zacskó télire való madáreleséget és egy teljesen egyszerű madáretetőt is. Az ünnepek alatt kicsit kidekoráltam az etetőt és tegnap ki is helyeztem a faház előtti fenyőfára.
Bár év elején még egyáltalán nem terveztem, mégis úgy alakult, hogy ősszel vettem egy klassz erdei faházat. Az előzményekről, a motivációkról és a keresés szempontjairól mindenképpen fontos írnom, mert szerintem hálás téma, ami sokak számára lehet ösztönző erejű is…
Amikor év elején belecsaptam az idei teendőkbe, nem gondoltam volna, hogy elérkezve december végéhez, ennyire remek évet fogok zárni. Sok tekintetben még a saját várakozásaimat is felülmúltam. Lássuk csak, mik zajlottak 2018-ban…
Legutóbb, amikor a Praktiker áruházban a karácsonyi dekorációk között nézelődtem, megakadt a szemem egy fém, levélformájú függődíszen. Biztos a fenyőfán is jól mutatna, de nekem rögtön az jutott eszembe, hogy milyen szép fülbevaló válhat belőle…
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
