Tavaly, ősz derekán hívott fel jó barátom, Bezerics Dani azzal a kéréssel, hogy meg kellene néznem egy remek helyet, amit kiszemelt magának. Ezúttal nem a Balaton környékét, hanem kis hazánk fővárosát célozta meg egy újabb – balatoni életérzést magában hordozó – vendéglátóhely nyitásával.
Még mindig a konyhában maradva ezúttal azt mutatom meg, miképpen dobtam fel polcokkal az üres, kihasználatlan hűtő feletti részt.
Lassan egy éve lakom itt, még igazán be sem bútoroztam rendesen az otthonomat, de már a második kanapét koptatom. Az okok nem túl bonyolultak, és most meg is osztom Veletek.
Több posztomban is láthattatok már feliratos dekorációkat, amik első ránézésre úgy tűnnek, mintha nyomtatva lennének. Pedig vannak olyanok, amik sosem láttak nyomdafestéket…
Régen adtam már hírt az erdei kisházról, ami persze nem jelenti azt, hogy ezen a fronton nem történt semmi. Az őszi-téli időszak picit lelassította a munkálatokat, de azért mostanra már látványos dolgokat is tudok Nektek mutatni.
Már akkor tudtam, hogy a konyhabútort át fogom festeni, amikor új ingatlan kutatásakor először néztem meg a lakást. Az adottságai nagyon jók voltak, de a színvilága nem passzolt a stílusomhoz…
Utoljára egyetemistaként hordtam napi szinten gyűrűt, az utóbbi években viszont teljesen leszoktam a viseléséről. Ez főleg a sok barkácsolás miatt volt/van, illetve a stílusom is sokat formálódott, az évek alatt letisztult, így mostanra az ékszerviselésben is a kevesebb több elvet képviselem.
Meglehetősen felcsigáztalak Titeket az eddig megmutatott konyhás fotóimmal, úgyhogy ennek a bejegyzésnek biztosan nagyon fogtok örülni. Arra gondoltam, érdemes teljesen a legelejéről kezdenem a sztorit, hogy lássátok, egy adott helyiségnek hányféle megjelenése lehet.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
