Ti összeszámoltátok, hogy mennyit költöttetek Karácsonyra és mennyi időtök ment el plázákban a sorban állással, és a tömegben nyomorgással? Elszomorító, hogy mostanra a Karácsony és az ajándékozás maga valamiféle kötelező programmá vált, amitől előfordul, hogy frusztráltak, idegesek leszünk, aminek pedig semmi értelme. Én idén inkább bekuckózva varrogattam, sütögettem, ragasztgattam…
Gondoltam, idén költség/idő/energiatakarékossági megfontolásból az A Mi Otthonunkos karácsonyi anyagomat a saját otthonomban rendezem be, így talán esélyem van arra is, hogy nem hullafáradtan esem be a karácsonyfafa alá 24-én. Az anyagot november közepén fotóztuk és videóztuk, így nálam azóta karácsonyi dekorációban díszeleg a nappali.
Imádom, amikor Karácsony előtt néhány héttel bevetem magam a konyhába, egyenesen a mézeskalács project közepébe és aztán hetekig érzem a gyömbéres, fahéjas illatot a lakásban. Ez idén nem annyira jött össze, viszont szerencsére hivatalos voltam kedves régi barátaim hagyományos Mézes Partyjára, ami bőven kárpótolta az ünnepi ráhangolódás érzését. Mitöbb: a süti illatba keveredett, pálinkától édes kacajok az idei karácsonyi készülődésem legszebb pillanatai!
Jó jó, tudom, hogy az ünnepek közeledtével illene karácsonyi dekorációs ötletekkel szolgálnom, de ma olyan jó kis délelőttöm volt, hogy ezt muszáj megosztanom. Ma ugyanis végre belevágtunk az „Elmo projectbe”, amit Andika barátnőmmel hónapok óta tervezgetünk (tologatunk). Az elképzelés szerint kicsi fiának, Rolandnak a szobájába Szezám utca lakóit, első körben Elmot költöztetjük be.
Éjfél van és mire befejezem ezt a bejegyzést minden bizonnyal már éjjel 2 lesz, de most már aztán tényleg megírom és feltöltöm ezt az anyagot, még akkor is, ha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Az a helyzet, hogy megint több lábon állok, mint kellene, és ha hiba csúszik a menedzsmentbe olykor hetek is eltelnek, hogy nem posztolok semmit, pedig van ám anyag bőven!
Emlékeztek még arra a történetre, amikor a kedvenc szürke falam egyik napról a másikra megadta magát? Ha nem, illetve, ha akad olyan, aki még nem olvasta az Omlik a fal, juhé! bejegyzést, most mindenképpen tegye meg, mert – bár az alábbi sorok és fotók önmagukban is nagyon a helyükön vannak, de – a leírtak azzal együtt alkotnak egy teljes egész történetet az Életemben.
Csütörtök éjszaka lázasan készülődtem a másnap reggeli RTL KLUB Reggelijére… az utolsóra, a műsor ugyanis hosszú évek után megszűnik. Én 4 éven át jártam rendszeresen dekor témákkal kapcsolatban, mindig ugyanazon forgatóköny szerint: éjjel alkotás, hajnalban sminkelés, haj, ruha, 7:20 taxi, kávé a várakozóban, celebek, kedves mosolygás a stáb tagjainak arcán…
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
