A szeptember beköszöntével megkezdődtek a faháznál az őszi munkák. Az avar gyűjtése, a száraz ágak/gallyak aprítása, a különféle növények ültetése, átültetése, és még sorolhatnám. Most egy olyan dekorációt mutatok nektek, amit az ősz inspirált: a száraz falevelek és az egyéb, természetes módon lebomló alapanyagok…
Az elmúlt években néhány tökdekorációt mutattam már itt a blogon, volt faragás, izzósorral díszítés, és festés is. Idén egy rendhagyó, de egyszerű dolgot találtam ki: rönkökből készítettem „dísztököt”.
Az idei nyári szezontól való búcsú igazán kedves élmény volt. Egy hangulatos kertmozi helyszínt alakítottam ki a füves területen sátorral, fényekkel, puha párnákkal és filmvászonnal, amin gyerekkori kedvenc meséim elevenedtek meg újra diavetítő segítségével…
Amikor tavasszal az öregedő szilvafa száraz, töredező ágait levágtuk, még nem is tudtam, hogy az ősz közeledtével egy egész „bagoly banda” fog a repedezett, kérges törzsén tanyát verni. Különféle rönkből, faágból, fenyőkéregből és tűlevelekből készítettem őket, máris mutatom, hogyan!
Múlt héten három napot Zalában kalandoztunk és pihentünk Tündérkével. Persze, kicsit aggódtam, hogy az örökbefogadás után hat héttel miképpen viseli majd azt, hogy kimozdítom a mostanra jól megszokott környezetéből és napi rutinjaiból (ráadásul a legnagyobb hőségben), de szerencsére az aggodalmam alaptalan volt.
A kinézete alapján akár a „kerti kuka” nevet is kaphatná, ami ráadásul szelektív. Ide csak olyan zöldhulladékot gyűjtök, ami a konyhakertből és annak környezetéből kerül ki, de a hagyományos komposztálóval ellentétben ez egy könnyen üríthető verzió. Hogy miért volt erre szükségem? Máris leírom.
Nemrég elhoztam a szüleimtől néhány szép ágat, amik a hatalmasra nőtt nyírfájuk visszametszéből keletkeztek. Többféle vastagságút válogattam össze, mert csak abban voltam biztos, hogy majd egy lerakó asztalkát szeretnék fabrikálni belőlük, de a pontos elképzelés csak később született meg a fejemben.
Egészen pontosan egy mini tóról van szó, amit egyelőre szezonális jelleggel hoztam létre, de már most szemet gyönyörködtető részlete a kertnek. Visszatükrözi az égboltot és a fölé hajló növényeket, naplemente után pedig fényekkel és tücsökciripeléssel kiegészítve igazán megnyugtató hatást kelt.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
