…ahova az ember behúzódhat, ahol egyedül lehet, ahova bekuckózhat esténként. Lehet az egy olvasósarok, egy hobbyszoba, bármi, csak legyen a miénk, ahol senki és semmi nem zavar, ahol azt csinálhatunk, amit csak akarunk. Nektek van ilyen?
Nem vagyok megrögzött IKEA fan, de némely bútoruk, kiegészítőjük olykor totálisan le tud venni a lábamról. Különösen, ha a FYND részlegen találok rájuk! Olyan ez, mint amikor a second hand ruhaboltokban vadászom le a kincseket és annál nagyobb az öröm, minél olcsóbban jutok hozzá egy számomra tuti darabhoz.
Ti összeszámoltátok, hogy mennyit költöttetek Karácsonyra és mennyi időtök ment el plázákban a sorban állással, és a tömegben nyomorgással? Elszomorító, hogy mostanra a Karácsony és az ajándékozás maga valamiféle kötelező programmá vált, amitől előfordul, hogy frusztráltak, idegesek leszünk, aminek pedig semmi értelme. Én idén inkább bekuckózva varrogattam, sütögettem, ragasztgattam…
Gondoltam, idén költség/idő/energiatakarékossági megfontolásból az A Mi Otthonunkos karácsonyi anyagomat a saját otthonomban rendezem be, így talán esélyem van arra is, hogy nem hullafáradtan esem be a karácsonyfafa alá 24-én. Az anyagot november közepén fotóztuk és videóztuk, így nálam azóta karácsonyi dekorációban díszeleg a nappali.
Imádom, amikor Karácsony előtt néhány héttel bevetem magam a konyhába, egyenesen a mézeskalács project közepébe és aztán hetekig érzem a gyömbéres, fahéjas illatot a lakásban. Ez idén nem annyira jött össze, viszont szerencsére hivatalos voltam kedves régi barátaim hagyományos Mézes Partyjára, ami bőven kárpótolta az ünnepi ráhangolódás érzését. Mitöbb: a süti illatba keveredett, pálinkától édes kacajok az idei karácsonyi készülődésem legszebb pillanatai!
Jó jó, tudom, hogy az ünnepek közeledtével illene karácsonyi dekorációs ötletekkel szolgálnom, de ma olyan jó kis délelőttöm volt, hogy ezt muszáj megosztanom. Ma ugyanis végre belevágtunk az „Elmo projectbe”, amit Andika barátnőmmel hónapok óta tervezgetünk (tologatunk). Az elképzelés szerint kicsi fiának, Rolandnak a szobájába Szezám utca lakóit, első körben Elmot költöztetjük be.
Éjfél van és mire befejezem ezt a bejegyzést minden bizonnyal már éjjel 2 lesz, de most már aztán tényleg megírom és feltöltöm ezt az anyagot, még akkor is, ha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Az a helyzet, hogy megint több lábon állok, mint kellene, és ha hiba csúszik a menedzsmentbe olykor hetek is eltelnek, hogy nem posztolok semmit, pedig van ám anyag bőven!
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
