Azt hiszem, mostanában minden posztolnivaló anyagommal csúszásban leszek. Persze, nagyon jó alibim van rá, hogy miért, de erről – természetesen a csúszás miatt – majd később mesélek. Tavasszal, amikor épp suhantam hazafele a bringámmal, megláttam, hogy az egyik ház előtt óriási lomikupac áll. Gondolhatjátok, hogy nem bírtam kihagyni…

Egyből kiszúrtam egy szakadt fülű fonott táskát, amitől teljesen lázba jöttem, hisz rögtön megláttam benne az új bringakosaramat!

Persze azért nem én lennék, ha nem hoztam volna még el ezt-azt a kupacból…

A kosár belső anyagát lebontottam, mert szörnyen koszos volt, meg amúgy sem tetszett ez a kifakult zöld szín.

Aztán a pántokat is levágtam, amik több helyen is le voltak szakadva. Valahogyan viszont rögzíteni kell a kosarat a kormányra, ezért beáldoztam az egyik övemet, amin 3 pánt is volt csattal. Ezeket rövidebbre vágtam, majd a két részt erős (farmerhez való cérnával) összevarrtam.

Belefűztem a táska eredeti pántjainak helyére és itt is odavarrtam, biztos, ami biztos.

Végül belevarrtam egy új anyagot, amit egyébként Anyukámtól kaptam (nem meglepő módon kilós turkálóban szerezte). Itt meg tudjátok nézni hozzá az egyszerű szabásmintát.

Végül még egy kitűző rózsa került az elejére és tádááám:

Fotó: Szabó Gergely

A bringakosarat a júniusi A Mi Otthonunk magazin-ban is megtaláljátok, illetve a Masni magazin júliusi számában is olvashattok róla.