Csak pörögnek a napok, ébredés, kávé, jóreggeltpuszi, egésznapos hajtás, jóéjtölelés, álombazuhanás… Ezek most a mindennapjaim… és sokszor azt sem tudom hányadika van! Ráadásul most nézem csak, már két hét eltelt a Dremel Tábor óta! Ideje megírnom a beszámolót!

A tábor idén is a visegrádi Silvanus Hotelben volt, így a terep, a szobák, a labirintusos folyosók már nem voltak ismeretlenek számunkra. Én Dórival és Annamarival érkeztem elsőként, ők azok, akik nélkül ez a tábor nem jött volna létre 🙂 Aztán szép lassan a vendégek is elkezdtek befutni, elsőként Detti, aki érkezéséről egy nagyon kedves beszámolót is írt. Aztán megérkezett Kata és Anikó is, akikkel közösen találtuk ki, hogy tulajdonképpen milyen projekteket is készítsenek el a részvevők a program során. Így lehetett ékszertartó fát, lámpást, fogast, sajttálat, sütitartót készíteni.

Nemcsak a helyszín volt ismerős, a résztvevők között is akadtak olyanok, akikkel már a tavalyi táborban is találkoztam, ők már szinte rutinosan kezelták a gépeket.

Kedvenc szerkesztőmmel, Füzesi Zsuzsával

Ahogy tavaly, idén is volt péntek esti meglepetés program! Ezúttal Mátyás királlyal és Beatrixszel vacsoráztunk egy lovagteremben, az isteni finom vacsorát pedig evőeszközök nélkül kézzel ettük, a levest cipóhéjjal lapátoltuk a szánkba.

A résztvevők megint elképesztő csodákat készítettek, ahányan voltak, annyiféle egyedi stílusban alkottak. Íme néhány szép darab ezek közül:

Reimann Dóri sajttála

Kelemen Maya sütitartója és fogasa

Román Kata ékszertartó fácskája

Aki szeretné, hogy feltegyem a táborban készült munkáját, az küldje el nekem emailben a fotót róla!