Hetek óta agyaltam azon, hogyan lehetne a konyha egyik sarkát valami polcos megoldással praktikusabbá alakítani. Végül egy szétszerelt fenyőágy elemeiből született megoldás a problémára.

Mielőtt belecsapnék a részletekbe, kezdem a sztorit a legeslegejéről. Tavaly ilyenkor a fenti, kisebbik hálószobában még ott volt ez a szép fenyőágy:

A mérete, kialakítása miatt viszont nagyon sok helyet vett el az amúgy is kicsike szobából, ahol még egy kinyitható kanapé is volt:

Az első takarítás során (ITT) mindössze ennyit változott az összkép a hálóban:

Amikor a hálószobákat újraterveztem, akkor pár bútort elajándékoztam ismerősi körben. Az időközben letakart piros kanapénak lett is gazdája, de sajnos a fenyőágyat senki nem vitte el. Úgyhogy azt szétszereltem és levittem a pincébe, gondosan elcsomagolva az összes hozzá tartozó csavart is. A hálószobát ezt követően szépen kipofoztam egy kicsit szellősebb elrendezésben (ITT).

Áttérek a konyhára, ahol szintén van némi előtörténet, ráadásul az tartalmasabb, mint a hálószobai. Érdemes ITT elolvasnia annak, aki esetleg lemaradt volna róla. A kezdeti állapot tehát valami ilyesmi volt:

És némi átrendezéssel, régi és új bútorokkal sikerült a gáztűzhelyes sarkot kicsit pofásabbá varázsolni.

Na de, a mikrón tornyosuló kávé- és teafőző továbbra is szúrta a szememet, morogtam, amikor mellélöttyent a kávé és csurgott le a mikró, illetve a fiókos elem oldalán, brrr. Jut eszembe, fiókos elem, mint fontos tényező a továbbiakban: eredetileg a fürdőben volt, onnan került ide. 

Szóval a fiókos, mikrós, géptorony helyére szerettem volna valamivel jobb megoldást, amin mondjuk a hosszabbító is kultúráltabb formában kap helyet. Attól most tekintsünk el, hogy a csempét is festeni kellene (meg a járólapot is), és a fűrészporos tapéta sem kifejezetten a kedvencem. 

Néztem mindenféle polcos elemet (használtat és újat is), de vagy a mérete, vagy az ára nem volt jó, ráadásul most ugye a beszerzést is úgy kellett megoldani, hogy egy tapodtat sem mozdulok a bázisról…. Ekkor jött az ötlet, hogy a régi fenyőágy szétszerelt elemeiből csinálok polcot, olyat, ami méretben is tökéletes, egy fillérbe sem kerül, ráadásul helyben van hozzá minden alapanyag és szerszám.

Első lépésként felskicceltem egy gyors tervet, leginkább a méretek miatt , ami egy 50 cm széles, 43 cm mély és 152 cm magas elemet jelentett. Ez alapján már könnyű volt dolgozni, pláne, hogy most ketten csináltuk, így nem kézzel, lábbal, foggal kellett tartanom az egyes elemeket, haha. 

A magasfényű, sárga lakkos elemeket kicsit felcsiszoltuk (ezekből négy hosszú darab volt), így mattabb és halványabb lett a felülete, jobban passzolt az ágydeszkákhoz, amikről levágtam az összekötő szalagot.

Mivel a fiókos elem méretben és funkcióban amúgy elég jó, így adta magát, hogy ez a polc része legyen, mitöbb ez tartsa össze az egészet. A fiókokat kivettem belőle és a méretre vágott tartóoszlopokat egyszerűen az oldalára csavaroztam. 

Persze ügyelve arra, hogy a bekerülő fióklapok is majd takarásba kerüljenek, ezért vannak a függőleges elemek picit előrébb. mint maga a bútor.

A hátsó oszlopoknál annyit csaltam, hogy hátrébb fúrtam fel őket, mint amekkora a fiókos elem mélysége. Ezzel pont akkorára növeltem a mélységet, hogy a mellette lévő zsúrkocsival szépen együtt tud majd futni az állványos polc. 

A polcokat az ágydeszkákból vágtam ki, és szintén azokkal fogtam össze őket az alsó részen. Így lett három polc: egy amin a mikró fog csücsülni (ami mögött közvetlenül ott van egy konnektor is), egy ami a mikró feletti pakolós rész és az egész elem teteje, amire szintén lehet még ezt-azt felrakni.

Itt sajnos már beesteledett, és a szörnyű fények, meg a lendület miatt nem fotóztam, de igazából a polcokat is csavarokkal rögzítettem a függőleges oszlopokhoz.

Így végül reggel már ez a kép fogadott:

A tea- és kávéfőzőt száműztük a szekrénybe (később szerintem ezeket is elajándékozom), és helyettük kannát, illetve kotyogóst használunk a rezsón tea és kávé főzésére. Ez itt valahogy autentikusabb, nagyon szeretem a reggeli álmos fejes kávéfőzéseket, amíg Franci a kertben elintézi a dolgát, addig pont le is fő a kávé.

Mutatom közelebbről az építményt, itt a polc rögzítések is látszódnak:

A fiókokon kicseréltem a régi gombfogantyúkat, hasonlóan mint az otthoni komódokon (ITT), azzal az apró különbséggel, hogy most kapupánt csavar helyett a régi fogantyú előlapban maradt csavarjához egy-egy alátéttel és anyával rögzítettem a kivágott bőrdarabokat. 

A mikró feletti polc nagysága akkora, hogy kényelmesen elférjen rajta minden, akár magasabb dolgok is, mint pl. szörpösüveg, vagy egy-két palack bor, ami mindig a munkapulton szokott helyet foglalni. Majd ezt is szépen belakjuk, egyelőre így néz ki:

A felső polcra kerültek a fém dobozok, tálak, fa tányérok, majd biztosan alakul még használat közben itt is a végleges elrendezés.

De mutatom a kedvencemet a polc fal felöli részén, ami egy-egy elem a hosszabbítónak és a nagy tálcámnak, amin a grillhez előkészített dolgokat szoktam kivinni sütéshez. Korábban a hosszabbító a mikróra volt rátéve, a tálca meg a földre, a zsúrkocsi és a fiókos elem közé (no komment). Most viszont ezeknek is tökéletes helyük van.

Utolsó mozzanatként még varrtam egy meglévő anyagból új függönyt, amivel – a karnist hosszabbra kihúzva – a csempe is takarásba került:

Annyira más lett így ez az oldal a konyhában, kedvet kaptam, hogy a másik oldalon a bútort is lefóliázzam végre márványmintásról fehérre, de azt majd egy követkető alkalomra hagyom.  

Ja, és még maradt annyi deszka, hogy pont kijött belőle egy újabb lerakófelület a betonládákra, olyan, mint amit korábban már készítettem festett deszkákból ITT.

Így meglévő alapanyagokból szinte nulla hulladékkal sikerült új bútort alkotni és ezzel praktikusabbá, kényelmesebbé tenni a faházban töltött napokat. Meg kell állapítanom, hogy ezek a karanténos napok még találékonyabbá és kreatívabbá teszik az embert, személy szerint én legalábbis ezt érzem. Hamarosan mutatok kerti projekteket, mert ott is egyre inkább előtérbe kerül a ne dobd ki, hasznosítsd újra szemlélet, ami a mostani helyzetben talán még nagyobb jelentőséggel bír, mint eddig bármikor máskor…