Napok óta molyolok a mosókonyha projekten, és bár lassan, de haladok vele. Néha irtó fárasztó precíznek és alaposnak lenni, és már nagyon szeretnék rajta túllenni, de tudom, hogy a végeremény miatt megéri türelmesen, aprólékosan végigcsinálni az egészet.

A mosókonyha tervezésről korábban ITT írtam. Amikor nekiláttam a munkának tudtam, hogy maga a kibontás nem lesz vészes, sokkal könnyebb dolgom lesz, mint a korábban már bemutatott szemben lévő oldallal. A polcokat, tartóléceket pikk-pakk kikapkodtam, amiket a lomtalanításig a pincébe száműztem.

Majd elkezdtem spaklival kapargatni a falat, hogy lássam, hol gyenge a vakolat, hol pereg a festék, hol jönnek elő itt-ott megbújó rejtett hibák. Na, és ilyenkor lepnek meg ehhez hasonló finomságok:

Ez a gázcső és a mennyezet találkozásánál van, és a lyukon át nem csak törmelék és vakolat darabok, hanem elég sok homokszerű cucc is lejött…Remélem, nem a felettem lévő lakó parkettája alatti homokot csapoltam meg, haha.

Aztán a másik probléma a mini helyiséget kétoldalról határoló ajtótokok és fal közötti rések, amik hol kisebbek, hol nagyobbak, de végig ott vannak.

Ezt nem glettel töltöm fel (mivel a glett kemény és idővel megrepedezhet), hanem a rugalmasabb akril tömítővel, ami festhető.

Az, hogy a tokról sok helyen pereg a zománc már meg sem kottyan, csiszolni kell majd, nincs mese. Vannak olyan problémák is, mint pl. az ajtótok és a padló találkozása, ami pár nappal ezelőtt még így nézett ki:

Ez nagyjából egy tenyérnyi nagyságú csúnyaság, mindkét oldalon, viszont a javítása igen hosszadalmas.

A lábazatot mindkét oldalon levertem, mert a későbbiekben ide szeretnék egy praktikus (szekrény)ajtót, és a falsíkból kiálló lábazat útban lenne. Itt nagyobb részen jött a vakolat is, ezt napokon át, több rétegben javítottam, hogy aztán lehessen csiszolni és festeni.

Nagyjából ezzel párhuzamosan készült a fal másik oldalára átkötött kapcsoló környezete is. Maga a szerelvénydoboz szépen passzolt a kivésett lyukba, csak sajnos a lyuk körül volt mit javítani.

Kb. 4-5 körben történő javítás után, de még csiszolás előtt így fest a dolog:

Baromi sok munka és szinte alig látszik változás… Aztán úgy gondoltam, hogy pihenés jelleggel nekiesek ecsettel és festékkel a megsárgult gázcsöveknek.

Festés előtt a felületet alaposan lesikáltam és szárazra töröltem, hogy az alapozó megfelelően tapadjon.

A festéshez Poli-Farbe Cellkolor univerzális alapozót használtam, ami oldószeres, de erre majd ugyanúgy lehet alkalmazni az Aqua zománcot, ami –  a neve is jelzi – vízzel hígítható. Az alapozó egy rétegben is elég jól fed és teljes száradás után (kb. 8 óra) matt felületet képez. Viszont igen erőteljes szagot áraszt, úgyhogy érdemes szellőztetni!

A falak festésére most is, mint az utóbbi években mindig a Poli-Farbe Platinum falfestékét használom, ami nem csepeg, gyorsan szárad, remekül fed, és mindig van itthon egy dobozzal.

A munkálatokhoz még az eszközök tisztántartása is hozzátartozik. Minden egyes művelet után, a spaklit, a keverőtálat, az ecseteket és a hengert elmosom és szárazra törlöm, így sokkal hosszabb az eszközök élettartama.

Ami pedig már nem kell azt rögtön vissza is teszem a dobozába, egyrészről akkor tuti megtalálom legközelebb, másrészről nem lesz útban. Erről a témáról ITT írtam korábban.

A munkát egyébként kicsit nehezítit, hogy a mosógépet nem kötöttem le a vízhálózatról, mert hát mosnom azért kell… Így csak ki van húzva és a létrával éppen beférek mellette.

Na de, nézzük, hogy a fenti dolgok közül az egyik leglátványosabb átalakulást! Ez bizony a régi ajtótok és a padló találkozásának javítása, ami mostanra új formát öltött:

Így talán még jobban látszik a változás mértéke:

Magát a tokot a hibás részeken megcsiszoltam és egybecsiszoltam a még jónak mondható részekkel. Majd Mestertapasszal javítottam (majd megint csiszoltam), a fal és a tok találkozásánál pedig a már fentebb leírt festhető szilikon tömítőt alkalmaztam. Alapozás és festés után (Poli-Farbe Cellkolor Aqua alapozó + selyemfényű zománc) vékony ecsetet és a padló színéhez nagyjából passzoló akrilfestéket is használtam, amit ronggyal egy picit a fugába is beledörzsöltem. Ez a „trükk” nem új nálam, korábban festettem már át akrilfestékkel fugát fürdőszobában is, remekül működik a dolog, és bírja a strapát (pl. a felmosást, ráfröccsenő vizet).

Nézzük a polcok kérdését, ami azért okozott egy kis fejtörést. A hagyományos fém konzolos megoldás ugyanis nem játszott, az elektromos kapcsolótábla és a villanyóra környékén azért elég kockázatos lyukakat fúrni, így a 4-ből 3 polchoz ugyanazt a léces megoldást választottam, amivel korábban is rögzítve voltak a régi polclapok. A kibontott ilyen-olyan léceket nem akartam visszarakni, ezért egy régebbi munkámból maradt – a pincében kallódó – lécből vágtam megfelelő méretű új darabokat.

Vágás, lécfúrás , festés, falfúrás, tipli, felrögzítés, nagyjából ezt játszottam el egymás utáni körökben, a konyhámat használva műhelyként…

A festéshez ezúttal is a már jól ismert Poli-Farbe Cellkolor aquat használtam, ami elég gyorsan száradt, így ezzel jól tudtam haladni.

A legnagyobb precizitást igénylő feladat a gázcső helyének kivágása volt mind a négy polcon. Fontos tudni, hogy a dekopír a laminált felületet egyik oldalról mindig „feltépi”, cakkos lesz a széle. Mivel a fűrészfogak felfele állnak, így ez a felfele történő mozgásnál következik be, tehát felül, ahol vágunk. Én ezt úgy szoktam valamelyest kiküszöbölni, hogy a jelölést jó erősen ceruzával meghúzom és arra ragasztok maszkolószalagot (esetleg még pluszban a maszkolóra is átrajzolom a jelölést), és így vágom a felületet.

Illetve jó trükk, hogy ha már előre tudjuk, hogy a polcnak az alja vagy a teteje látszik inkább, akkor mindig azon az oldalon vágjunk, ami kevésbé látszik majd, és akkor lesz a másik, látszó oldalon ilyen gyönyörű az eredmény:

Az ívnél türelem, nem szabad erőből nekifeszülni, mert akkor füstölni fog az anyag, mint a gyárkémény!

Mutatok még egy praktikát, amit akkor szoktam alkalmazni, ha egyedül vagyok itthon, és nincs segítségem, pl. aki tartaná a porszívót a lyuk alá, vagy akinek én tarthatnám a porszívót, amíg falat fúr, haha. Szóval lyukfúrás egyedül koszmentesen:

Fogok egy fóliát, aminek az alját öblösen visszahajtom, hogy a téglapor ebben gyűljön, a tetejét pedig maszkolószalaggal rögzítem a fúrandó lyukak alatt. Igazából egy elég széles szájú szemeteszsák is jó erre, a lényeg, hogy a fúrás során keletkező por ne a falon peregjen le a földig. Ez a fotó egyébként pont a legalsó polc fúrásánál készült, ahol meg oldalra nem lehetett lyukat fúrni a konnektor miatt, úgyhogy ide konzol került, amit jóval egyszerűbb rögzíteni, mint léceket szabdalni, festeni, fúrkálni…

Mint mindig, most is a lézeres szintezőm segítségével állítottam be a polcok vízszintjét (pl. a konyhai polcoknál ITT, vagy a gardróbomnál ITT, sőt ebben a projektben egy másik nagyon hasznos eszközt is alkalmaztam, ez pedig nem más, mint a Bosch PMD 10 detektor, ami a falban lévő dolgokat (pl. feszültség alatt álló vezeték, fém, fa) érzékeli, és jelzi! Ennek működéséről ITT találtok egy jó kis videót.

Most már tényleg a célegyenesben vagyok, a végeredményt is mutatom nemsokára, hisz tudom, hogy már ki vagytok rá éhezve!

A bejegyzés támogatója: