Mit szólnátok ahhoz, ha elárulnék néhány dolgot arról, hogyan is készült az A Mi Otthonunk magazin júniusi számában lévő „Csináljuk együtt” rovatom anyaga? Szívesen belesnétek a kulisszák mögé?

A fotózás helyszíne és a téma adott volt: szüleim kertjében, kertszépítési ötletek. Lelkesen böngésztem az internetet, találtam ötletet itt és itt. Aztán matattam a sufniban, bogarásztam a sziklakertben és nagyjából összeállt fejben az anyag. Majd elnyargaltam a Bauhausba az alapanyagok egy részéért. Otthon nekifogtam a dekorációnak, fázisfotózásnak – ezeket rendszerint egyedül, állvány segítségével készítem. Amikor minden kész volt, jöhetett a helyszíni fotózás. Ezeken a fotós napokon általában nagyon korán kelek, mert legalább 4 óra berendezni a helyszínt, és számolni kell azzal is, hogy bármi közbejöhet, eső, szél, nem marad ott, leesik, eltörik, nem is néz ki jól és le kell még nyírni a füvet…

Aztán beállítom az állványt a fényképezőgéppel együtt oda, ahonnan majd a fotós fogja ellőni a totál képet. Ez azért fontos, mert így nem ész nélkül pakolok, hanem pontosan látom, mi van benne a képben, mi az ami felesleges és mi az, amit ha nem tudok eltüntetni, akkor Tamás grafikusra kell bíznom a harci feladatot, hogy pl. a faház szélén futó színes vízelvezető csövet, láthatatlanná varázsolja.

Anyukám gyűjtögető szenvedélye mindigis jól jön a stylingnál, így lett a régi eketaligánkból és egy ráerősített nagy füles kosárból kerti virágtartó. A virág nem saját, a szomszéd kertjéből érkezett.

Kopott fazék a sufniban? Tökéletes kiegészítő az anyaghoz! A másik szomszédból érkezett a kiszuperált létra, ami néhány palló segítségével máris emeletes virágtartóként funkcionál.

Ez a cink locsolókanna nagyon tetszett, de hiába raktam ide, oda, amoda, végül ebből is virágtartó lett…

A festett kaspókat szöggel és dróttal erősítettem a sufni oldalára. Mivel ez a rész árnyékban volt, és a fotón gyakorlatilag egy fekete folt lett volna, így a cseresznyefa levelei közé és a sufni tetejére reflektort rejtettünk Apukámmal és ezzel világítottuk meg a növényeket.

Szintén kis családom guberáló múltjából származik ez a díszes falikút. Ilyet lehet akár újonnan vásárolni, de érdemes faluhelyen, bolhapiacokon is kutatni utána, egy régi, megkopott darabnak is megvan a maga különleges varázsa, sőt! Akár új, akát régi, jól mutat benne a muskátli, nem?

A növényeket jelölő fa táblácskákat beszúrtam a sziklakertbe. Egy kertész biztosan a fejemre koppintana, hogy ezeket a növényeket nem is lehet egy helyre ültetni, pláne nem sziklakertbe, ráadásul nem is az van alatta, ami a táblán. Én viszont azt tartottam szem előtt, hogy mindenképpen zöld környezetben készüljön, jól kivehető legyen az elrendezés, és aki meglátja a betűzőket, kedvet kapjon, hogy a saját kis kertjét is ezzel tegye egyedivé.

A gyakran használt szerszámokat, kis kerti eszközöket tároljuk kreatív módon, pl. egy falra erősített gereblye fogai között.

Eszközök Apukám barkácsrészlegéről és Anyukám kerti kapirgáló szerszámaiból…a gereblye is a sufni mélyén lapult.

Ennek az anyagnak az érdekessége, hogy végül nem is a fotósom, Enikő fotózta az anyagot. Úgy belendültem, hogy végül én készítettem el a helyszíni képeket is. Embertpróbáló feladat volt mindent egyszerre csinálni, de megérte feszegetni a határaimat. Aki nélkül viszont nem ment volna a világítás beállítása, Apukám…

Visszatérve a poszt elején említett fázisfotózáshoz, lássuk hogyan is készültek a növényeket jelölő fa betűzők:

Vágjunk 6 cm széles fűrészelt fenyőlécből 23 cm-es darabokat. Ehhez ajánlom a Bosch PMF 180 E multifunkciós gépét, mert ezzel nemcsak vágni, de fűrészelni és csiszolni is lehet.

A cserélhető fejnek köszönhetően, gyorsan lehet két funkció között váltani, így a lécek feldarabolását követően máris jöhetett a csiszolás.

Ezután a megszerkesztett, kinyomtatott írásokat indigó segítségével átrajzoltam a fa felületére.

A Dremel Versatip pákával beleégettem a vonalak mentén az írást. Ez a kézreálló eszköz finomított butángázzal működik és a cserélhető fejeknek köszönhetően nemcsak fába égetni, de forrasztani, forróvágni, olvasztani, zsugorítani is tudunk vele, sőt hőlégfúvóként is használható festékréteg eltávolítására.

Akril festékbe mártott szivaccsal húzzunk óvatosan foltokat a fába, mintha öregítenénk. Ez amolyan hamis antikolás…

Az elkészült táblákat rafiával kötöztem a vékony, egyik végükön kihegyezett lécekhez. Aztán Anyukám kezébe nyomtam a fotómasinát, szeret fotózni a lelkem, hagytam, hogy ő is kibontakozzon az anyag kapcsán.

Az agyag cserepeket ragasztószalaggal kimaszkoltam a felső részénél és színes akril festékkel két rétegben lefestettem.

Hát ez zajlott a színfalak mögött, ez rejlik egy 4 oldalas DIY rovat megkomponált fotói és gondosan megfogalmazott sorai között. Remélem, a végeredmény inspirálóan hat, és valóban kedvcsináló lett ez a kertszépítő anyag.