Azt hiszem az már sokak számára kiderült, hogy raklap és láda imádó vagyok… kifejezetten a lepukkant, régi, ütött-kopott darabok fognak meg, ezeket képes vagyok akár gyalog, vagy a bringán tolva is hazacipelni.

Most van itthon négy fehérre festett ládám, amiket hol ide rakok, hol oda, attól függően épp milyen funkciót töltenek be. Dohányzóasztal kell? Kis szekrény kell? Lerakó kell? Cipőtartó kell? A válasz: láda!

Persze lehet az eredeti tároló funkcióra is használni, ekkor érdemes kis görgőket tenni az aljára, hogy mobil legyen a dolog. Így ha tele is van pakolva, könnyedén odébb lehet tolni, meg amúgy is mennyire jól néz már ki egy görgős láda!

Eredeti állapotában ilyen kopott, elöregedett volt, megjegyzem így sem rossz, sőt! Alapos tisztogatás után kapta a fehér színét matt, vizesbázisú zománcfestéktől (elvileg ez nem sárgul és bírja az időjárás viszontagságait). Persze nem árt előtte egy lazúros réteggel jól átkenni az egészet.

Az IKEA-ban olcsón lehet kapni ilyen kis görgőket RILL néven:

Ezeket, ha puha a fa – vagy ha öreg -, fúrás nélkül is könnyedén be lehet csavarozni.

Jól bele is pakoltam a mintás anyagaimat, amikkel mostanában dolgozom (de erről majd később).

Ha valakinek tetszik a ládika, jelezze bátran, van még jópár „raktáron”.