Ugye, mindenki tudja miről beszélek, bár a helyes kifejezés a sarokcsiszoló. Csak hát ez is olyan, mint a Stihl fűrész (=láncfűrész), Olfa kés (=sniccer) vagy éppen a Rotring ceruza (=nyomósirón), amikor egy gyártó cég neve, vagy maga a márkanév ragadt rajta az eszközön és így használjuk. Szóval, szükségem volt egy sarokcsiszolóra, hogy az egyik ajtótokon lévő zsanérokat le tudjam flexelni…

Ez az eszköz még hiányzott a gépparkomból, nyilván azért, mert eddig nem igazán volt rá szükség, most viszont annyira égető és sürgős lett a dolog, hogy gyorsan be is szereztem magamnak egyet a Praktikerből.  Aki régóta követ, az tudja, hogy évek óta Bosch márkájú, zöld (azaz „hobbibarkács”) gépeket használok. Soha, semmi baj nem volt velük, így most is ebből a márkából választottam egy kényelmesen kézre álló, 700 Wattos példányt, ami ugyan nem egy brutál teljesítményű cucc, de kiválóan arra, amire nekem olykor-olykor majd kell.

A fürdőszobámnak két bejárata van, az egyik az előszobából, a másik a hálóból. Nos, a hálószobai ajtót megszüntettem, mármint levettem az ajtószárnyat, de az ajtótok és vele együtt a zsanérok is maradtak. Az ajtótok teljesen rendben van, nem akarom kibontani, de a zsanéroktól mindenképpen szabadulni akartam. Hosszútávú terv egy tolóajtó, a középtávú pedig egy vastagabb, elkötött függöny, hogy azért a lehetőség meglegyen a hálószobából a fürdőszobába való belátás ideiglenes megszüntetésére, ha netán vendégem jönne.

Maga a flexelés nem tartott sokáig, hisz összesen három zsanérról volt szó. Ami nagyon fontos, hogy ha ilyet csináltok, akkor védőszemüveg, hosszú gatya, cipő kötelező és a padlót takarjátok le. Én egy enyhén nedves rongyot tettem oda, ahova a vágás során keletkező szikrák pattantak. És nem árt, ha hívtok még egy embert, legalább felügyelni (vagy átadni neki a nemes feladatot), ha netán történik mégis valamilyen baleset, akkor ne maradjon az ember magára.

A lefűrészelt zsanérok helyén ez látszik, ezt fémcsiszolással, fatapasszal, finom csiszolással és festéssel lehet eltűntetni…

A feladat gyakorlatilag ugyanaz, mint az összes többi régi, pergő festékes ajtótoknál: ki kell őket pofozni.

A csiszolást már meg is csináltam, hát nem mondom, hogy nem volt por tőle…

És felhívnám a figyelmet a parketta nem kis réseire is, és ezek még nem is a legdurvábbak. Ez viszont már egy következő bejegyzés témája.

Stay tuned!

A bejegyzés támogatója: