Sosem próbáltam még, de egy ideje már nézegettem, milyen fantasztikus dolgokat lehet kihozni farönkből. Így amikor az öreg meggyfát kivágtuk, már tudtam, hogy a földben megmaradt részén majd szobrászkodni fogok!
Már hetek óta alig esett némi csapadék, és a forróság kezdi meggyötörni a növényeket… Persze, amikor csak tehetem locsolok, de ez önmagában mit sem ér, ha a talaj nincs takarva, mulcsolva.
Minden elhulló, természetes faanyagra úgy tekintek a kertben, amiből még lehet valami klassz dolgot alkotni. Ilyen a márciusban kivágott meggyfa is, ami megújult formában kap lehetőséget, hogy továbbra is a kert része maradjon és díszítse azt. Ezúttal rönk lámpást készítettem belőle.
Kezdjük azzal, hogy mégis mit és miért kellett újratervezni? Nos, márciusban úgy volt, hogy a kukáim takarására építek majd nyáron egy mutatós, szeparált részt, amihez a könnyen összerakható elemek mellett az erdő kúszó, dús növényzetét is felhasználom. A hosszú ideje tartó csapadékmentes időjárás miatt viszont most lehangolóan fest az a rész, ahol mindezt megvalósítottam volna, és ez új megoldásra ösztönzött.
A zöldségek, fűszernövények számára korábban kialakított konyhakertem egy meglehetősen picike terület, amit idén kibővítettem, már amennyire a lehetőségek engedték. Hiszen nem csak szűkös a rendelkezésre álló terület, de lejtős is, szóval a munkálatokat a korábbi veteményes elbontásával és tereprendezéssel kezdtem…
Volt egy kis meggyfám, ami felett sajnos eljárt az idő… Egy ideje már alig volt termése, így fokozatosan elkezdtem lefűrészelni az ágait, de kivágni semmiképpen nem szerettem volna, mert a törzse, és a fő ága elég erős ahhoz, hogy egy madáretetőnek és itatónak egy pár évig még alátámasztást adjon.
Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van, miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek, mostanság semmi szabadidőm nincsen, úszom a jobbnál jobb és sok energiát igénylő munkákban, viszont emellett jópár szívügyem is van, ami éltet, mozgat, és amiről örömmel pötyögök akár pihenés helyett. Szerintem ezek jó dolgok, és talán mást is megmozgat…
A kert évről évre egyre szebb, de még mindig vannak olyan (perem)részei, amikkel eddig érdemben nem sokat foglalkoztam. Ilyen az a szakasz is, ami a faház és a komposztáló között húzódik, és ahol eddig csak drótkerítés volt kilátással a szomszédos erdős telekre… Most viszont ezt a területet is a gondjaimba vettem, lássuk hát részleteiben a koncepciót.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
