Néhány hónappal ezelőtt olcsó, közepes állapotban lepukkant éjjeli szekrényt vadásztam a vaterán. Találtam is nagyon jó áron, 6.000,- Ft-ért egy megfelelő darabot – bár a méretét elnézve inkább komódnak nevezném – és a fotók alapján az állapota is pont olyannak tűnt, mint amilyet kerestem. Aztán jött a postás, és jajj…
Először is a szekrénynek nagyon fura szaga volt, fogalmam sincs, hogy hol tárolták előtte, nem is akarom tudni. Továbbá mindenhol fel volt hullámosodva, a díszlécek potyogtak róla, billegett a lábán, nem is sorolom tovább, millió sebből vérzett. Úgyhogy a nagy munka előtt két hétig az erkélyen szellőzött, és közben az apróbb hibákat próbáltam kijavítani (pl. a billegést, a hátoldal repedéseit, stb.). Aztán nekiestünk és videót forgattunk az átalakulásról, amit most meg is nézhettek (nekem a 3 Dremel videó közül ez a best of):
Szegény Borostásom, amikor épp nem a kamerát fogta, ő is beállt csiszolni, festeni, hogy haladjunk, pedig még a forgatás előtt, ahol lehetett előcsiszoltam. A videóban a Dremel 3000 nevű multigép kapta a legnagyobb szerepet, csiszoltam, políroztam, gravíroztam vele, de fém vágására, köszörüléshez, és még számos barkácsmunkához kiváló a cserélhető tartozékoknak köszönhetően.
A komód menta színét a Pentart pisztácia árnyalatú és fehér akrilfestékéből kevertem ki, és szintén tőlük van az arany színű festék is, amit az üveges rész alá festettem.
Na, bele mertek vágni egy ilyen felújítós projektbe?
