Teljesen ráálltam arra, hogy mindent fel szeretnék használni a kertben, ami csak a kezem ügyébe akad a faháznál. Lehulló darabkák, maradék anyagok, kertben talált termések, lehet bármi, mert ezek nem hulladékok, hanem kreatív alapanyagok. Ez motivált legutóbb is, amikor egy kis madáretetőt raktam össze.
A tervem az volt, hogy a korábban kiszáradt, és emiatt derékban elvágott mogyorófa törzsére rögzítem majd, egészen pontosan ide:
A kertnek ez a sarka évekig nem kapott tőlem figyelmet, tavaly kezdtem el foglalkozni vele, amikor felraktam a drótkerítésre természetes anyagú belátáskorlátozót, és elkezdtem néhány növényt is beülteni ezen a lejtős (kicsit árkos) területen.
Na de, nézzük előbb a madáretetőt és később mesélek még erről a részről. Szóval összeszedtem a pincében néhány dolgot: maradék deszkát, egy lécet, lebomló talajtakaró egy darabkáját, ágyásszegély maradékot, levágott bambuszkaró végeket, drótot, ollót, kézifűrészt (fémfűrész amúgy), és ami nem látszik, de itt van a kosárban, az egy vízbázisú lakkspray, ami a pincében várta, hogy végre elhasználjam, ami még a flakonban van.
Első lépésként fogtam a 2 cm vastag, 15 cm széles fenyődeszkát és levágtam belőle egy 24 cm-es hosszt.
Na, nem ám felügyelet nélkül, itt kérem minden mozzanatot Tündérke lesett, már amennyit ugye lát belőle a kis drága.
Persze, ezt lehet dekopír fűrésszel is csinálni, de mire a hosszabbítót meg a gépet idehozom fentről, addig a kézifűrésszel már végzek is. Itt egy apró tippet/trükköt megosztanék, amit rendszeresen alkalmazok. Azt, gondolom mindenki tudja, hogy a fenyő deszka puha rostjai könnyen felszakadhatnak fűrészelés közben. Éppen ezért én egy nagyon finom fogazatú fémfűrészt használok, ez ugyanis olyan szépen, precízen viszi a faanyagot, hogy csiszolni sem kell, nézzétek csak:
Ezután az 1 cm vastag, 5 cm széles lécből is levágtam egy-egy 24 cm hosszú darabot.
Ezután előfúrtam a lyukakat a csavarok számára, így nem reped meg a faanyag, amikor egymáshoz rögzítem őket.
Fogtam a maradék ágyásszegélyt (10 elemből állt) és körberajzoltam a lebomló talajtakarón. A cél az volt, hogy ez a takarás majd az etető belső részére kerüljön.
Jogosan merül fel a kérdés, ha ez a természetes alapanyag átengedi a nedvességet, akkor mégis hogyan lesz vízálló az etető? Úgy, hogy mindkét oldalon befújtam a fent említett vízbázisú lakkal, ami beszívódott az anyagba, és így azt remélem, hogy a nedvesség már nem tud átjutni. Már amennyi ráesik, mert ugye az ágyásszegély tető is ott lesz felette…
A CHANVRELIN (korábbi nevén FLAXHEMP) lebomló talajtakaróról már többször írtam a blogon, nagy kedvencem! Rendeltetésszerű használatáról ITT olvashattok, kreatív felhasználásra pedig a legutóbbi őszi posztomat ajánlom, a körte dekort ITT.
A lakk száradásának bőven hagytam időt, 4 órát volt kint a napon, mielőtt az immár – remélhetőleg – vízálló takarást felrögzítettem.
Ehhez kis csavarokat használtam, és minden egyes ágyásszegély elembe rögzítettem egyet a két szélén.
A szegély két utolsó elemén ismét előfúrtam két-két lyukat, és összeszerelés előtt tetőformára hajtottam a szegélyt.
Végül csavaokkal rögzítettem az alsó tálcás részhez.
Mondanám, hogy ezzel készen is vagyok, de még nem! Ugyanis a levágott bambusz darabkákat az ágyásszegély és a vízálló réteg közé szúrtam. Két-két darabot tetősíkonként, ezzel is merev, stabil tartást adva a szerkezetnek. A bambusz karók egyébként nem csak növénytámasznak, de leszúrható dekorációkhoz is kiválóak (ITT és ITT találtok korábbi inspirációkat hozzá).
Végül fogtam a drótot, átvezettem egy bambusz darabkán (ha akadna, akkor egy fúrószárral, vagy egy hosszú szöggel csináljunk utat a drótnak), és ezt rögtítettem fel „tetőgerincként”.
A végső díszítést, egy picike kis fenyőágat és csipkebogyót pedig egyszerűen betűztem a bambuszba.
Egyébként a lakkból még maradt annyi, hogy az egész építmény tetejét még át tudtam fújni, bár az ágyásszegély maga egy gyárilag, nyomás alatt impregnált anyag, szóval eleve bírja a vizet, de egy kis plusz védelem sosem árt. Persze, volt B verzióm, a vizes lazúr, de így a lakkos flakon is kiürült végre…
A törzsre mindig kívülről, sarokvasakkal szoktam rögzíteni az ilyen etetőket, most azonban kivételt tettem, és mindössze egyetlen csavar tartja (belülről) ezt a könnyű kis darabot. Apró kulisszatitok, hogy ehhez a tetőt ismét fel kellett hajtanom, mert csak így tudtam merőlegesen behajtani a csavart. Utolsó lépésként jöhetett a madáreleség!
Egy új helyre rakott madáretető esetén kell pár nap, amíg a madárkák felfedezik maguknak. Ez az etető – bár messze van a faháztól – mégis, az étkezőből éppen rálátok.
Tudom, hogy rendszeresen kell majd kihelyezni magvakat, mert a madarak megszokják, hogy ez egy biztos lelőhely. Ezen leszek, de szerencsére az én kertemben rengeteg elszórt mag, és számos bogyós növény is található, ami a madarak számára igazi csemege, ilyen a madárbirs, a galagonya, és pl. a vadrózsa.
Míg a madárkákat várom, addig repüljetek velem vissza egy kicsit az időben. A madáretető környezete évekig így festett:
Egy lejtős terület, drótkerítéssel, ami mögött a kertem legalsó része terül el kissé belenyúlva az erdőbe. Sokáig nem foglalkoztam ezzel a résszel, mindössze egy komposztálót raktam össze mellette, hisz amúgy is rengeteg levél gyűlik itt mindig össze.
Aztán tavaly áprilisban kitaláltam, hogy a zöld drótkerítésre (amitől amúgy is borsózik a hátam, mert bár praktikus, de hát nem szép…) természetes alapanyagú COCONATUR kókuszrost, illetve BAMBOOCANE bambusznád belátáskorlátozót rakok fel, amikre később loncot, borostyánt, vadszőlőt futtatok. Erről ITT írtam részletesen.
Egyszóval elkezdtem gondjaimba venni és „felöltöztetni” ezt a területet is… Viszont a lejtés miatt ezen a részen alacsonyabban fut a kerítés, amit valami egyszerű módon szerettem volna megmagasítani. Így hát fogtam a MAGUS hegyezett fa cölöpöket, amiket már a „kertmozi projektnél” is használtam (ITT), és a kókuszrost mögé beszúrva, a drótkerítés zártszelvény oszlopaihoz erősítettem őket. Ezután egy-egy drótot feszítettem ki, majd lemetszett ágakat és maradék kókuszrost darabokat fűztem a drótok közé.
Tavaly ősszel is használtam már őket egy helyes kis sünlakhoz, ITT írtam róla.
Az elképzelésem most is az, hogy idővel egy csodaszép „zöld kerítésem” legyen itt, egészen a toldott rész tetejéig, alul pedig talajtakaró növények borítsák ezt a korábban kopár területet.
Ez (is) egy lassabb folyamat lesz, de hát hova sietnék? Nagyon szeretem, hogy a kertem lassan, velem együtt fejlődik, érik…
Míg megírtam ezt a posztot, addig leesett jókora adag csapadék, így azt is meg tudom veletek osztani, hogy a madáretető teteje ténylegesen vízzáró réteget képez. Juhúúú! Teljesen száraz maradt a lakkal kezelt lebomló talajtakaró és a tálca a magokkal. Ráadásul az első cinegék és csuszkák is megérkeztek falatozni:
Ezért a pár pillanatért egészen odáig vagyok:
Úgy tűnik, idén hosszabban lesz egyhe az ősz, így a víz elzárását még kitolom 1-2 héttel, és kihasználom a jó időt a kertben. Míg én metszek, ások, ültetek, avart gereblyézek, mulcsolok, addig ti olvassátok el a tavalyi szezonösszefoglalót ITT, mert telis-tele van inspirácókkal, klassz megvalósításokkal. Legyen idén is ilyen összefoglaló bejegyzés a DIY kerti ötletekről?
A bejegyzésben bemutatott Nortene terméknevekre, elnevezésekre kattintva elérhetitek a Nortene oldalán a leírást, illetve a termékismertetőt, megvásárolni viszont webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti boltokban és további Nortene pontokon van lehetőségetek. Szóval kattintsatok vagy keressetek rá a termék nevére, és fel fognak jönni az árak és az árusító helyek.
További Nortene termékeket és inspirációkat a márka fb oldalán és Insta oldalán találtok.
A bejegyzés támogatója:
