Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont pár nap alatt annyira befészkelte magát a gondolat az agyamba, hogy végleg eldöntöttem: eladom.

Egyszerűen mérlegeltem azt, hogy mit ad és cserébe mit vesz el. Azért azt tudni kell, hogy mivel az előző tulajdonos korábban egy kertbe kiültetett földlabdás karácsonyfa (ezüstfenyő) mellett alakította ki a kavicsréteggel, homokággyal, XPS lapokkal fedett alapot, és ezt körívben térkövekkel határolta, ezért praktikus módon én is itt helyeztem el a medencét. ITT és ITT említettem először a medencés dolgokat, és ITT újítottam meg az alapot, majd vettem rá új medencét.

Csakhogy az évek során ez az ezüstfenyő jócskán megnőtt, ami egyrészről remek árnyékot adott a medence egyik felén, másrészről a tűlevelek azért potyogtak mellé, és bele, amiket folyton szedegetni/szippantani kellett kívül, belül. Az elején még nagyon lelkes voltam, de utólag visszagondolva, ez azért macerás volt, nah. Én meg amilyen vagyok, rendszeresen meg is csináltam, hogy mezítláb se lépjünk bele, meg a medence se lyukadjon ki…

Ezen kívül mindig figyelni arra, hogy a fertőtlenítő és az algagátló pontos mennyiségben, egyenlő időközönként legyen adagolva, meg ha elfogy valamelyik, újat kell vennünk, stb. Meg a szűrős vízforgatót összerakni, tisztítani, szűrőbetétből is újat venni, meg szezon elején a medencét összerakni, a végén szétszedni, alaposan kitisztítani, szépen elrakni, minden nap a ponyvát le, a ponyvát fel (tűlevelek és bogarak ugyebár) meg az a víz, ami belemegy, az mehetne inkább a növényekre, bla-bla, egy szó mint száz, úgy voltam vele, hogy én ezt az időt, energiát, vízmennyiséget inkább pihenésre, meg a kertre fordítanám. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy örülök, hogy a tavalyi évvel ellentétben, idén bőven volt csapadék, és a szárazabb napokon is tudtam összegyűjtött esővízzel locsolni, szóval jópár köbméter víz árát megspóroltam ebben a szezonban.

Ha a korábbi tulajdonos nem alakította volna ki anno a medencés részt, és nem hagyott volna rám egy kisebb – még egy szezont éppen kibíró – medencét, valószínűleg nem jutott volna eszembe ezt a részt fejleszteni, továbbgondolni, eggyel nagyobb medencét venni…

Alapvetően nem annyira autentikus látvány ebben az erdei környezetben, még akkor sem, ha a felfrissített alapot és az új medencét szépen rendben tartottam:

Kicsit sterilnek is látom az egészet, sehol egy színes növény..

És nem, nem érte volna meg körbeburkolni, vagy lesüllyeszteni, vagy rendes medencét kialakítani. A karbantartási macera pont ugyanannyi lett volna vele akkor is. 

Nyilván én is változom, más dolgok kezdenek fontossá válni, kicsit most felesleges „luxusnak” is érzem a medencét, amikor a világban sok helyen erdőtüzek, hatalmas viharok vagy éppen árvizek pusztítanak… Sokkal fontosabbnak érzem, hogy a klímaváltozással együtt minél több szárazságtűrő növényt ültessek, legyen az bármilyen mediterrán hangulatú évelő, örökzöld cserje, vagy árnyákot adó fa. 

És most, hogy túlvagyok az idei nyári szezonon azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy eladtam a medencét. Egyrészről egy háromgyerekes család nagyon örült neki, hogy a bolti árnál olcsóbban hozzájutott még a szezon elején, másrészről a kertben tavasztól folyamatosan ültetett növények csodás látványt nyújtanak, egyszerűen látszik, hogy több időm volt a gondozásukra. Az 5 év alatt még sosem volt ennyire színes, üde, élettel teli, mint most, de persze, sokat köszönhetek a már említett csapadékosabb nyárnak is, és azoknak a barátaimnak, szomszédaimnak, rokonaimnak, akik mindig hoztak ajándékba növényt, vagy éppen cseréltünk egymás között.

Amit még nem szerettem a medencés részben, az ez a látvány volt:

Októbertől május közepéig ezt láttam mindig. Eléggé a kert fókuszában van ez a rész, és hiába, hogy a téli időszakban csak 1-1 napokra jövök, azért tavasszal és ősszel ezt nézegetni a teraszról egy csésze forró teával vagy kávéval a kezemben, hát, nem kifejezetten nyújtott esztétikai élményt. 

Tavasszal a kis kertész barátaimmal elkezdtünk a térköves körív mentén növényeket ültetni: díszgyertyát, íriszt, kasvirágot, varjúhájat, délvirágot, díszfüvet, kövirózsát, molyhos madárhúrt.

Korábban a gaurát (díszgyertya) nem ismertem, vagy legalábbis nem tudtam a nevét, és nem is emlékszem, hogy találkoztam-e vele. Viszont ez lett az idei év kedvenc felfedezettje nálam.

Olyannyira, hogy az ajándékba kapott fehér mellé vettem egy tő rózsaszínt is, amiről az ültetéskor derült ki, hogy tulajdonképpen 3 tő. 

Hagytunk három szakaszt, amolyan „bejáratot”, ahol majd az időközben terebélyesedő növények között közlekedni lehet a körből három irányba: a kert alsó része felé, a ház irányába és hátrafele a tűzrakó helyhez. A negyedik irányba azért nem nyitottunk utat, mert ott közel van a kerítés, és ez eleve fagyalsorral van határolva. 

Időközben a kedves szomszédasszonyaimtól is kaptam még egy csomó növényt, pl. sásliliomot, kecskerágót, borzaskatát, különféle szárazságtűrő talajtakarókat, árnyliliomot, füzérajkat, amikből a fényviszonyoknak megfelelően szintén ültettem ide is. 

A nyári hónapok alatt ahogyan megerősödtek a növények, egyre jobban kezdett egészen új karaktere lenni ennek a területnek. 

Viszont a fehér filcet és alatta az XPS lapokat nem bántottam egészen augusztus végéig. Úgy voltam vele, hogy majd kitalálom mi is legyen itt pontosan helyettük. Mindössze csak seprűvel futottam át a filc felületén néhányszor, amikor már viszonylag sok tűlevél gyűlt össze rajta. Legtöbbször kerti nyugágyat, vagy székeket raktam ide asztallal. 

A meglehetősen lélekvesztett fém székeket a zuglói cserebere csoportban csaptam le, mindössze két doboz citromos radlert kértek érte.

Először az egyiken még meglévő, de már erősen szakadozott fonást is lebontottam.

Egy régi Ikeás kanapé huzat segítségével – egyszerűen csak alul és hátul több helyen csomózva – használhatóvá tettem őket.

Két-két ülőpárnát rárakva, egészen vállalható lett a megjelenésük.  

Természetesen ez nem a végleges megoldás, de majd jövőre foglalkozom velük. Őszre jók lesznek így is, vagy majd szőrmével a hidegebb estéken, télire meg berakom a többi 1046454561 db megmentendő szék mellé a pincébe. Viccelek, csak 11 db szék vár felújításra az elmúlt évekből…ehh.

Alapvetően az egész nyári időszak alatt igyekeztem kikomponálni a kerti fotókról ezt a filccel borított részt, mert bár már sokkal szebb volt, mint a fekete fólia, és a kültéri bútorok is dobtak rajta, azért mégsem tudott maradéktalanul beleolvadni az itteni környezetbe.

Olyan megoldást szerettem volna a filc helyett, ami olcsó, mégis látványos, és viszonylag könnyen kivitelezhető. Végül a lepotyogó tűlevelek adták az ötletet, hogy fenyőkéreg mulcsot terítsek itt szét. Abba aztán potyoghat nyugodtan még a toboz is…

Ehhez viszont a korábban nagy gonddal lerakott XPS lapokat, a filcet és az ívesen hajlítható ágyásszegélyt (ami szépen egybefogta a lapokat) fel kellett szedni. Mivel az egyik barátnőm már korábban jelezte, ha megszüntetném ezt a részt, akkor gondoljak rá, szívesen átveszi, így felszedés előtt szépen beszámoztam a lapokat és le is fotóztam, hogy mint egy puzzle, majd ki tudják rakni. Alapvetően egyébként ez a megoldás 4 szezont tökéletesen teljesített, a filc és a lapok sem estek szét, vagy öregedtek el, szóval szerintem jópár évig lehet még használni őket. Mondjuk a filcet még nem sikerült kiszárítanom, mert folyton elered az eső…

A felszedett lapok alatti homokágy is ugyanolyan szép volt, mint amikor lefedtük. Kicsit eligazgattam, majd felhordtam 4 zsák 60 literes fenyőmulcsot. Nem volt olyan vészes, de másnap rendesen sajgott minden porcikám. Szépen elegyengettem a mulcsot négylábú címzetes főmunkatársam felügyelete mellett, és mintegy varázsütésre ez a terület is a kert természetes részévé vált.

Az enyhén nedves mulcsból árad a fenyőillat, amit még a teraszról is érezni lehet. 

A mulcsos részbe ültetni nem szeretnék (és nem is nagyon tudnék a homok alatt lévő kavicsréteg miatt), de jövőre biztos, hogy a naposabb részére ki szeretnék tenni egy fa napozóágyat, az árnyékos részen marad az asztalka a két székkel, és itt-ott elhelyeznék egy kisebb növényszigetet is ládában, dézsában, nagyobb kaspóban. A kis kertészeimet már mozgatja a téma, szerintük egy szép nagy leander jól mutatna itt. Azért erről megkérdeztem Francit is…

Azt mondja, oké (dehogy, csak kaját kunyerál):

Árnyékolásban viszont nem gondolkodom, mert ide csak reggel süt a nap, meg késő délután, a nap többi részében a szomszéd telkén és az én kertbemben lévő fák mindig valamekkora árnyékot vetnek, de egy ilyen kis fapados DIY megoldást simán el tudok képzelni, a hangulat kedvéért (meg hogy ne potyogjon a tűlevél a limonádéba, haha.

A függőágy szinte teljes árnyékban van, ezért is szerettem a legtöbbet ebben pihenni… Csobbanás helyett itt hűsöltem, gondolkodtam, olvastam, gyönyörködtem az egyre színesebb kertben és aludtam. Nem hiányzott a medence, és pláne nem a vele járó munka. Persze, ebbe is potyog némi tűlevél, de ezt könnyű kirázni.

Most pedig jöhet az ősz, a hűvösebb esték, a csípős reggelek, a sárguló falevelek, a melegebb öltözék, és az ekkor aktuális kerti teendők.

2018 őszén, immár 5 éve vettem át a faház kulcsait, így ez az időszak nekem különösen kedves és szívet melengető.

Ahogyan most elkezdtem a poszthoz leválogatni a fotókat rájöttem, hogy egy csomó klassz téma van még, amiről nem is írtam. Pl. hogy mennyire jó a barátokkal közösen ültetni, milyen változásokon ment át a díszkert, vagy a kert más részei, mennyit fejlődött a tavaly ősszel ültetett lila füge, az idén tavasszal ültetett cseresznyefa, hogyan frissítettem fel az ültetőasztalt, miket nevelek most rajta, milyen sikerélmények (és kudarcok) történtek a veteményesben, hogyan cseréltem el a kedves hegyi szomszédaimmal a tűzrakó körüli műkő padokat csodaszép növényekre, milyen apró változások történtek a faházon belül, mennyire jó volt a tengernél nyaralni, vagy Francit kutyakosárban fuvarozva három tavat is körbetekerni bringával, és még sorolhatnám. 

Remélem, hogy az őszi, téli bekuckózási időszak folyamán ezekre a témákra is sort kerítek, ha már az eseményekkel párhuzamosan ez nyáron itt a blogon tartalmasabb leírásokkal nem sikerült…