Amikor a faházat megvettem, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen nevet is adjak neki. Azért ez mégiscsak egy új és izgalmas fejezet az életemben és ezzel együtt a blog 9 éves történetében is…
Ha jobban belegondolok, az eddigi otthonaimra is ráragadt a Juditu Home 1.0 illetve 2.0 elnevezés, ami most már a könnyebb beazonosítást is lehetővé teszi itt a blogon, hiszen ezekkel a címkékkel láttam el a korábbi panel és a mostani tégla lakásom változásairól szóló bejegyzéseket. Na de, térjünk a faházra.
Családon belül, magunk között az elejétől fogva „A BIRTOK” néven fut a dolog, nem mintha bármi köze is lenne az egésznek egy több hektáros földbirtokhoz, de az én mércém szerint 60 nm után 900 nm-t birtokolni, egészen nagy ugrás. Ám nyilvánvaló volt, hogy nem ez lesz az a név, amire hivatalosan keresztelem.
Wáhh, ha korábban nem beszélem rá Zolit, hogy az Erdei Kisház nevet adja a noszvaji szállásnak, akkor most Erdei Kisház lenne. Szóval ezt a nevet már buktam, ki gondolta volna akkor, hogy nem is olyan sokára a saját házikóm nevén kell gondolkodni….
Így hát fogtam egy google dokumentumot és amikor eszembe jutott valami bepötyögtem, de rögtön a kommenteket is mellé:
- Kisfaház (ha már az Erdei Kisházra rádumáltam Zolit)
- Faházikó (nyomika)
- Faház a dombtetőn (ez elég valóságos, ahogy kiemelkedik az erdőből a dűlőn, kissé talán unalmas)
- Faház a fák közt (?)
- Faház a fenyvesben (ehh, nem fenyőerdőben van…)
- Erdőszélen… (erdőszéli tölgy tövében, volt egy ház…) ez jó, de valaminek a szélén lenni negatív kicsengésű számomra
- Bakonytól keletre (Édentől keletre…)
- A zöld orom (haha, Anna a zöld oromból)
- Hello csirip (Zoli féle :)))
- Dűlőre jutottam (szó szerint, haha)
Azokat fel sem írtam magamnak, amik ugyan gondolatban felmerültek, de már valaki más is kitalálta magának, hisz elég sok faházas/erdei szállás fut jó (vagy kevésbé jó) név alatt. És persze egyértelmű, hogy magyar nevet szerettem volna ráragasztani.
Végül a legelső házikós fotóm alapján egy kis papírfecnire elkezdtem rajzolgatni a főbb elemeket: a házikót, fenyőfát, dombot és felhőket. Aztán valahogy a Faház a dombtetőn felirat került alá… Egy korábbi posztomban (ITT) már említettem, hogy „a házikó olyan, mintha egy domb tetején állna. Azért mondom, hogy mintha, mert a Bakony dimbes-dombos lankáin elhelyezkedő telek mögött a szomszéd telke további emelkedésben folytatódik tovább, de az én házikóm a kert aljából nézve annak legkiemelkedőbb részén áll.”
A logót aztán szebben kidolgozva ezekből a főbb elemekből raktam össze laptopon. A felhő kikerült, de lett több fa és bekerült az őzike is, amiről már egyszer írtam: a telek egy bizonyos része azért lett körbekerítve anno, mert az őzikék bejártak a kertbe (aawww) és lelegelték, amit találtak.
Aztán arra gondoltam, ha külön weboldalt nem is, de egy Facebook, Instagram oldalt mindenképpen indítok a házikónak, hiszen maga a faház és a vele járó munkák, valamint a vidéki, nyugodtabb élet és ennek minden aspektusa más olvasóközönséget vonz. Biztos van olyan, akit ez a témakör nagyon érdekel, de egyéb Juditu tartalmak egyáltalán nem. A hosszabb bejegyzéseket viszont ugyanitt a blogon fogom megosztani, de ez is külön szűrhető, hisz minden poszt megkapja a Juditu Cabin címkét, illetve külön menüpontban (ITT) az összes addig megjelent bejegyzés listázva lesz.
Na, és ha már van logó, akkor mindenképpen szerettem volna hozzá pecsétet is csináltatni. Ahogy a Juditu és a dress lovin’ pecsétjeimet is ArtiStamp (Káposztás Judit) készítette el, most is hozzá fordultam ezügyben.
Már egész kis készletem van Judittól, ami jó lenyomata (szó szerint) mindazoknak, amikbe a blogos éveim alatt belevágtam. A dress lovin’ hobbinak indult és valószínűleg az is marad, hébe-hóba azért csinálok majd diy öltözködés témában is tartalmakat…
Érdemes szétnézni az ArtiStamp webshopban, ahol különféle pecsétek közül tudtok rendelni, ha pedig egyedi tervezésűt szeretnétek, akkor azt is rendelhettek (ITT). Sőt, amennyiben szívesen készítenétek magatoknak pecsétet, akkor azt az ArtiStamp workshopon is megtehetitek.
Nagyon tetszik a logód! Mutatja a lényeget, egyszerű és hangulatos. Egy mesekönyv borítóján is el tudnám képzelni.
Köszönöm szépen 🙂