A házikó vásárlása óta eltelt jópár hónap (pontosabban fél év!), és bár a hidegebb időszakban jórészt pihentettem a munkálatokat, azért apróbb dolgok kapcsán heti rendszerességgel megfordultam a „birtokon”, erről időnként a Facebook oldalaimon és az Intagramon is hírt adtam.

Úgy gondoltam, hogy a tavaszi szezon előtt ősszel és télen inkább csak ismerkedem a házzal, a kerttel, a környezettel, esetleg a szomszédokkal, az oda vezető út viszonyaival, elintézem az összes hivatalos dolgot és hasonlók.

A legelső látogatások alkalmával Anyukámmal elkezdtük visszabontani a pergoláról a ráfuttatott szőlőt. Ennek két okból is szükségét láttam: az egyik, hogy a pergolát újra szeretném majd építeni, hisz az egyik tartóeleme amúgy is megrogyott, a másik, hogy én nem szőlőt szeretnék majd ráfuttatni. Hogy mit, még pontosan nem tudom, egyelőre olvasgatok, és tágítom az ismereteimet a témában. 

A lemetszett ágakat szépen feldaraboltuk, és a már meglévő farakásra tornyoztuk. Kesztyűben, metszőollóval és ágvágóval dolgoztunk, így elég hatékonyan ment a munka. Pihenőidőben megálltunk kávézni és mákosgubát enni, kell ennél élvezetesebb Anya-Lánya program?

A lehullott leveleket is begyűjtöttük. Van zöldhulladékgyűjtő zsákom (a helyi hulladékgazdálkodó szervezet küldi évente, szóval a 2019-es zsákok már megvannak), valamint a kertem vége vagy inkább eleje erdős rész egy kisebb szakadékkal, szóval az egy helyre való begyűjtést kvázi a faház kertjének tövében is meg tudom oldani. Ezzel kapcsolatban persze még jócskán bővíteni kell a tudásomat és vannak további terveim is, szeretnék pl. majd komposztálót építeni a házhoz közelebb, de mégis félreeső részen. Na, de ne rohanjunk ennyire előre. 

A medence leeresztését októberben egyedül csináltam meg, és bár van szivattyú is a pincében én inkább azt gondoltam, hogy három csővel, a jó öreg fizikából megtanult közlekedő edényes módszert alkalmazom. A délelőtt folyamán szépen le is ürült a medence (a csöveket időnként pakolgattam ide, oda amoda, de jórészt a kerítés mentén folyt lefele a víz.

Bár ragyogó napsütés volt azt azért biztosra vettem, hogy a medence alján maradt víz teljes felszárításához ez kevés lesz, úgyhogy fogtam 2 régi rongynak használt törölközőt, szigetelőszalaggal a gumicsizmámra rögzítettem őket és szépen körbesétálgatva nagyjából szárazra töröltem a medence alját. A medence helyét pedig téglákkal körbepakoltam, hogy az alatta lévő hungarocell és filcréteg nagy szélben is a helyén maradjon.

Aztán fogtam hat flair széket és kifordítva ráügyeskedtem a medencét. A délutáni napsütésben tökéletesen meg is száradt, és levittem a pincébe. Amíg száradt, addig bogarásztam a lakásban, kávéztam a kertben, a vakondtúrásokat simítgattam el, élveztem a csendet, a nyugalmat, és hogy van egy házikóm, hisz ez akkor még nagyon friss élmény volt.

Szintén októberben a vizet is elzártuk a házban. Mivel a faház nincs téliesítve, ez szükséges dolog, de lesz ez majd másképpen is. Innentől kezdve viszont mindig úgy mentem, hogy már csak fél napokat töltöttem lent. Palackban víz, törölköző mindig volt/van bekészítve, hogy legalább tiszta kezekkel tudjak eljönni a kisebbb munkák után. Mondjuk a kocsimon erősen meglátszik, hogy vidéki verda lett belőle… 

A tél beálltával kicsit nehézkesebb volt a feljutás a dombra (hegyre), így igazán nagy havazásban nem is mentem fel. A téli időszakban is megvan a faház romantikája, sőt, engem teljesen elvarázsolt…

Viszont már most tudom, hogy idővel a kis autómat egy erősebb, négykerék meghajtásúra kell cserélnem, ha télen-nyáron, hóban-sárban bármikor fel akarok jutni a házhoz. Szerencsére a háztól kb. 10 perc kényelmes sétára van egy parkoló, szóval ez is egy opció az autó számára, ilyenkor ott letéve a járgányt a főúton, vagy akár csoda klassz túraúton keresztül lehet a házhoz eljutni. Erről külön posztban fogok fotókat felrakni, mert már most gondban vagyok a sok képpel, amiket készítettem.

Már minden útvonal lehetőséget teszteltem, és működnek, de azért elkezdek félrerakni egy – az erdei utakhoz jobban passzoló – vagányabb autóra. 

A téli időszakban kezdtem el a madárkák etetését is, ami az első pár alkalommal nem tűnt túl sikeresnek, az etetőim és a cinkegolyók (ITT és ITT) teljesen érintetlenek voltak.

Aztán egyszer csak elkezdtek fogyni a magok, jeee. Minden egyes alkalommal jól feltöltöttem mindkét etetőt, és a cinkegolyókat is pótoltam. Lehet, hogy jövőre felrakok még egy etetőt…

A környéken és a kertben is felfedeztem mindenféle állatlábnyomokat, és mókust is láttam már rohangálni az egyik fenyőn. Ezek mind olyan apróságok, amiknek valahogy annyira tudok örülni. Az egész faházas történet már most sokkal többet ad annál, mint amire számítottam…

A házban egyébként nem sok dolog történt, azon kívül, hogy elkezdtem módszeresen odahordani azokat a dolgokat, amiket az utóbbi időben összegyűjtöttem. A vicc az, hogy jópár holmit már akkor bedobozoltam „J3” néven, amikor a faház, még csak gondolati szinten sem volt meg. Azt viszont tudtam, hogy a Juditu Home 1.0 és 2.0 után egyszer biztosan lesz egy 3.0 verzó is, innen jött a „J3”. 

Ezekben a dobozokban képkeretek, plédek, párnahuzatok, szőnyegek, lámpák, tányérok, konyhai eszközök és még sokminden más található. De persze mielőtt mindennek meglesz a maga helye még előbb a házikót kell „kiszanálni”. Mivel teljes berendezéssel együtt vettem, így lesz mit átválogatni, ezekről majd hírt adok, mert kidobás helyett a mentésben, az elajándékozásban és garázsvásárban gondolkodom. 

A házat majd akkor fotózom be teljes egészében belülről, amikor már számomra felesleges dolgok nincsenek benne, persze egy-egy before fotót simán bevállalok most is, mert azért meg kell hagyni igencsak rendben tartották az előző tulajdonosok, elég csak egy pillantást vetni a fürdőszobára:

Egyébként szeretek nagyon korán kimenni, amikor még a fővárosban sincs forgalom, és az autópálya is szinte üres, simán felkelek 5-kor, hogy a reggeli tejeskávémat már a ház teraszán fogyasszam el. 

A csapadékosabb időszakban azt is kifigyeltem, hol gyűlik fel esetleg több víz, mi okozhat gondot, beázást stb. Van egy kilyukadt ereszcsatornám (ez könnyen orvosolható, nem vészes), egy lerepült tetőgerinc palám, amit valószínűleg a hatalmas vihar kapott le és mielőbb pótolnom kell valahogy, valamint a terasz burkolatát kezdte ki az elmúlt 30 év, mostanra a víz simán bejár alá az elemek 90%-a mozog, még ha ez a fotón nem is látszik:

Ezzel együtt a lábazati rész helyenként megadta magát, ezt azért lehetett látni már az elején, szóval biztos, hogy ezeket majd fel, illetve le kell verni és felújítani.

A pincém a téli időszak alatt sem lett nedves, penészes, salétromos, aminek nagyon örülök, a szellőzőrácsok és a rendszeres levegőztetés azért számít ám. 

A kertem növényeivel egyelőre ismerkedem, a rózsákat kicsit bátortalanul, de már megmetszettem, meglátjuk mennyi virág nő majd rajtuk.

A kerti munkálatok során a kosaram füle leszakadt, így végül ebből született meg az első kisházas diy poszt, ITT. És ugyanekkor ismertem meg legújabb haveromat is:

Egy darabig nyávogott nekem, meg fetrengett a napon, aztán továbbállt, de remélem, jön még, nagyon cuki volt. 

Mostanra az összes közmű átírása akadálytalanul megtörtént (víz, villany, hulladékszállítás, biztosítás pipa), és most már van új vízórám is. Micsoda apró öröm ez is. 

Terveim szerint két hét múlva megnyitom a vizet, alaposan kitakarítom a házat (mert azért mindenféle rovarok télire tanyát vertek itt, bár nem igazán élték túl a nagy hideget), és akkor végre kint is tudok aludni. Izgalmas, már nagyon várom!