Gondoltam, idén költség/idő/energiatakarékossági megfontolásból az A Mi Otthonunkos karácsonyi anyagomat a saját otthonomban rendezem be, így talán esélyem van arra is, hogy nem hullafáradtan esem be a karácsonyfafa alá 24-én. Az anyagot november közepén fotóztuk és videóztuk, így nálam azóta karácsonyi dekorációban díszeleg a nappali.
Jó jó, tudom, hogy az ünnepek közeledtével illene karácsonyi dekorációs ötletekkel szolgálnom, de ma olyan jó kis délelőttöm volt, hogy ezt muszáj megosztanom. Ma ugyanis végre belevágtunk az „Elmo projectbe”, amit Andika barátnőmmel hónapok óta tervezgetünk (tologatunk). Az elképzelés szerint kicsi fiának, Rolandnak a szobájába Szezám utca lakóit, első körben Elmot költöztetjük be.
Éjfél van és mire befejezem ezt a bejegyzést minden bizonnyal már éjjel 2 lesz, de most már aztán tényleg megírom és feltöltöm ezt az anyagot, még akkor is, ha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Az a helyzet, hogy megint több lábon állok, mint kellene, és ha hiba csúszik a menedzsmentbe olykor hetek is eltelnek, hogy nem posztolok semmit, pedig van ám anyag bőven!
Emlékeztek még arra a történetre, amikor a kedvenc szürke falam egyik napról a másikra megadta magát? Ha nem, illetve, ha akad olyan, aki még nem olvasta az Omlik a fal, juhé! bejegyzést, most mindenképpen tegye meg, mert – bár az alábbi sorok és fotók önmagukban is nagyon a helyükön vannak, de – a leírtak azzal együtt alkotnak egy teljes egész történetet az Életemben.
Egy kétajtós ruhásszekrény praktikus darabja az otthonunknak, ruhaneműt, sálat, csecsebecsét tárolhatunk benne. De mi történik akkor, ha gondolunk egy merészet, és újratöltjük tartalmát? A válasz: lesz egy klassz zárható „dolgozószobánk”.
Egyik este észrevettem, hogy a kedvenc szürke falamon van egy kis repedés, és hát naná hogy megpiszkáltam. Egy kisebb darab lepottyant a festékrétegekből, de gondoltam másnap kijavítom univerzális tapasszal, csiszolom, átfestem és kész is. Milyen kis naiv voltam…
Azt hiszem az már sokak számára kiderült, hogy raklap és láda imádó vagyok… kifejezetten a lepukkant, régi, ütött-kopott darabok fognak meg, ezeket képes vagyok akár gyalog, vagy a bringán tolva is hazacipelni.
Amikor az előszobás anyagomat fotóztuk, nem hagyott nyugodni egy gondolat: a fene vigye el, hogy nekem nincs egy normális előszoba szekrényem! Valójában nem is lehet, mert ezt a panelt olyan tökéletes mérnöki pontossággal tervezték meg, hogy éppen semmi ne férjen el jól. Van egy kívülről igen praktikusnak tűnő, 4m széles, belmagasságig beépített gardróbom az előszobában, aminek csupán egyetlen szépséghibája: hogy mindössze 38 cm mély…
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
