Nem vagyok megrögzött IKEA fan, de némely bútoruk, kiegészítőjük olykor totálisan le tud venni a lábamról. Különösen, ha a FYND részlegen találok rájuk! Olyan ez, mint amikor a second hand ruhaboltokban vadászom le a kincseket és annál nagyobb az öröm, minél olcsóbban jutok hozzá egy számomra tuti darabhoz.

Amikor legutóbb az A Mi Otthonunk magazin februári anyagára készültem, már tudtam, hogy kárpitozni is fogok, de legalábbis valamilyen módon új textilt kap a lepukkant KLIPPAN puffom. A huzatot többszörösen is meggyötörtem, amikor rendszeresen ezen vasaltam, és persze, hogy egy adott idő után ennek megfelelően kilyukadt.

Utáltam így. Ez is egy olyan része volt a lakásnak, ami bibis, és meg kell gyógyítani. Ennek most eljött az ideje, így első lépésben szétkaptam a puffot:

A tetejét és az oldalait külön vontam be szivaccsal és flízzel és gondosan rátűztem őket tűzőgéppel.

A tetejét viszonylag könnyen és gyorsan sikerült beborítani (szintén IKEÁs MINNA textillel), a csücsköknél kellett simítgatni, ügyesen tűzködni, és bár nem lett tökéletes, én azért elégedett vagyok a végeredménnyel.

Az alsó keretre viszont először összevarrtam az anyagot az illeszkedő végénél, hogy rá tudjam húzni a szivaccsal, flízzel bevont keretre és úgy tűztem meg alul és felül végig.

És itt jön az, aminek nem tudtam ellenállni. A gyári lábakat leszedtem és a FYND-ben leavadászott gyertyatartókat raktam a helyére! Egyelőre még csak ideiglenesen vannak rögzítve, mert ezzel trükközni kell a furat és a csavar miatt. Ráaadásul szeretnék még belevágni a keretbe egy rétegelt lemezt, hogy tárolóként is funkcionáljon a kis drága (plédnek, távszabályzónak, zsepinek, stb.) és a teteje mondjuk zsanérral fog felnyílni, hogy ne másszon le a keretről.

Fotó: Siklósi Zoltán

Szerintem eddig cuki lett, szerintetek?