Bár nálam az erdővel körbeölelt kertben rengeteg búvóhely van a kisállatok számára, azért mégiscsak úgy vagyok vele, hogy egy sünlak nem hiányozhat a kertből. Vagy több, mert nem ez az első alkalom, hogy barkácsolok egyet…

Még 2021-ben készítettem el az első kis sünmenedéket, az erről készült videót ITT nézhetitek meg. 

Olykor kérdezitek, hogy volt-e lakója a téli időszakban. Mivel télen nem vagyok rendszeresen a faháznál, ezt nem tudom biztosra mondani, azt viszont igen, hogy láttam már sünit motoszkálni a bokrok alatt, és az is bizonyos, hogy a házikóban is járt valaki, de az lehetett erdei sikló, nyest, egér, vagy cickány is. 

Szóval mindenképpen jó búvóhely, de egyben a kert egyik kedves dísze is. Mivel az idei szezonban (is) jónéhány lehulló alapanyagom keletkezett, az jutott eszembe, miért ne lehetne ezekből építeni egy újabb menedéket a kert egy másik pontján.

Így előkaptam a maradék kókuszrost darabot (ITT írtam róla), a lebomló talajtakarót (ITT írtam róla), egy zöldséges ládát, és nekiláttam a feladatnak, ami így még a nagy hideg beállta előtt elkészült. Első lépésként vágtam egy lyukat a láda oldalán és így szabtam rá a lebomló talajtakarót, amit szögekkel rögzítettem a sarkokon. A ládát egy szélvédett helyre raktam az egyik nagy fenyőfám tövébe. A belsejében természetesen ott van egy kis avarkupac.

Ezután jöhetett a kókuszrost, amit a benne lévő drótok miatt simán csak ráhajtogattam a házikóra.

A végén pedig boróka ágakkal fedtem a tetőt, és egy nehezebb faágat is ráraktam.

Teljesen olyan kis kalyiba lett, mint amilyen a mesében volt Sün Balázsnak. Kedvenc gyerekkori mesefilmem volt dián vetítve. 

A mellé rakott fém süni HOGY névre hallgat, márint így találjátok meg a neten, több helyen kapható. 

Na, persze a minőségellenőr sem hiányozhatott!