Beköszöntött a jó kis nedves, tapadós, hűvös őszi időjárás… Igazából semmi bajom vele, van egy praktikus gumicsizmám, egy szép esernyőm, a bringázáshoz pedig egy vízálló, kapucnival ellátott poncsóm, így nem okoz gondot ha pl. a legnagyobb esőben kell nekiindulnom. Ha viszont itthon maradok, szeretek egy meleg, pihe-puha szőrmés takaróval a kanapéra kuporodva molyolni: laptopon pötyögni, megstoppolni elszakadt dolgokat, to do listákat írni, körmöt lakkozni stb…

A szőrmés dolgokat szeretem, legyen szó akár öltözködésről, akár lakberendezési kiegészítőkről (hehe, biztos ezért bukom a borostás pasikra is)! Emlékszem, hogy kb. 10 évvel ezelőtt beleszerettem egy bézs színű, szőrmegalléros szövetkabátba, amit valakin láttam. Lejártam a lábamat, hogy találjak magamnak legalább egy hasonlót, és annyira elszánt voltam a témában, hogy amikor végre ráakadtam egy üzletben, akkor már az sem érdekelt, hogy nincs is a méretemben! Előttem van az eladó arca, amikor felpróbáltam a 36-os méretemre a 42-es kabátot és azt mondtam, hogy ez tökéletes! Komplett hülyének nézett, ebben biztos vagyok. Hazamentem, és két napot töltöttem azzal, hogy szétszedve a bélést beszűkítsem a vállrészt, a mellvonalat, az oldalát és persze az alját is rövidebbre kellett venni. Olyan kabátom lett, amilyenre vágytam, éveken át hordtam, amíg el nem kezdett kikopni. Tavaly fájó szívvel, de kidobtam, egyedül a tökéletes állapotban lévő műszőrmét és a gombokat mentettem meg róla.

Aztán a megvarrni valók között ráakadtam egy régi H&M pulcsimra, és beugrott, hogy ennek talán jól állna a kabátról levágott szőrme!

Persze, csak az elpattant varrások megjavítása után…

A szőrmét először gombostűkkel tűztem végig a nyakrész kivágása mentén. Azért volt könnyű dolgom, mert a szőrmét eleve úgy vágtam le, hogy az eredeti szövetanyagból hagytam rajta egy kb. 2 cm-est részt és tulajdonképpen ezt varrtam össze a pulcsi nyakával.

Ez a varrás/rögzítés egyébként egyáltalán nem látszik felvéve, mert a szőrme szabása miatt az egész ráül a nyak peremére, ahogy ez a kabátnál is volt.

Elöl kézzel varrtam össze a találkozó végeket, ezt géppel képtelenség is lett volna.

Végül a még le nem varrt széleket befelé hajtottam és a szabóbabámra húzva kézzel öltöttem a pulcsi anyagához, hogy szép tartása legyen.

Persze jogosan felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a szőrmével mosás során… semmi! Az ilyen finom és általában mosástól tiltott dolgokat mindig harisnyába vagy mosózacskóba rakom és kímélő programmal mosom ki, tapasztalatból mondom, hogy semmi, de tényleg semmi bajuk nem lesz!