A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.

A házikó korábbi tulajdonosainak azért sokszor hálát adok. A fenti szobák ablakaihoz pl. készítettek egy-egy berakható szúnyoghálót, ennek köszönhetően a hálóban egyáltalán nincsenek szúnyogok, illetve más, repülő rovarok. 

Az egyik háló viszont ki volt szakadva, így ezt ki szerettem volna cserélni.

Mivel maga a keret tökéletes állapotban van, és takkra illeszkedik az ablakkeretbe, így azt nem is bántottam. Mivel a régi háló ragasztóval és egy szögekkel rögzített léccel feszült a keretre, így a legegyszerűbb megoldásnak azt láttam, ha sniccerrel választom le. Nem akartam a szögelt keretet felfeszegetni, tartottam attól, hogy elreped, eltörik, és jóval több munkát vennék a nyakamba, mint szükséges. 

Tehát inkább csak levágtam:

A korábban lazúrral kezelt keretet itt-ott kijavítottam fatapasszal.

Száradás után pedig szépen egybecsiszoltam a felülettel, majd az egész keretet átcsiszoltam. Főleg oldalt, hogy a rákerülő tized mm vastagságú festékréteg véletlenül se nehezítse a keret ki-be helyezését.

Alapozás és fedőfestés után – ahogy a pinceablak esetén, ITT – az egész keret fehér színű lett.

A napon és a folyamatosan mozgó levegőben nagyon gyorsan száradt a festék, a bogaraknak így ideje sem volt beleragadni. De azért a biztonság kedvéért az új szúnyoghálót csak az utolsó réteg felfestése után egy nappal rögzítettem.

Magát a hálót a Praktikerben szereztem be. Volt választék bőven, kész, méretre vágott termékekből fekete és fehér színekben…

Illetve különböző szélességekben méterre is lehet vásárolni. Én az utóbbit választottam, és a szürke színre esett a választásom, ezen látszik a legkevésbé, hogy szúnyogháló van fent, de ezt majd később is látni fogjátok. 

A kiválaszott üvegszálas hálót az áruházban vágják Nektek méretre (kérjetek segítséget) és pénztári kifizetés után tudjátok átvenni.

A rögzítéshez egy sajátmárkás rögzítőszalagot vettem, de a Tesa-nak is van.

Na, ez egy olyan szalag, ami nagyon jól tapad a keretre és iszonyúan érdes tépőzáras felülete van, NE ujjal simítgassátok, hanem inkább az olló élével, mert ki tudja kezdeni a puha bőrfelületet.

A háló egyik sarkát a helyére illesztettem (ügyelve, hogy tényleg merőlegesen legyen levágva) és rásimítottam a rögzítőszalagra.

Majd a másik két oldalon – éles ollóval – egyenes vonalban méretre vágtam.

Amit viszont érdemes tudni: ez a rögzítőszalag a merevebb hálókat (amilyet én is vettem) ott tartja, de ha szeretném, bármikor le is tudom venni róla. Így, ha az ember nem egy fix, ablakon lévő keretbe rögzíti, hanem rendszeresen ki-be helyezhető keretbe, akkor érdemes még egy plusz rögzítést is alkalmazni! Úgyhogy, miután a háló maga szépen illeszkedett a keretre még kapocsbelövővel is rögzítettem azt a szélek mentén.

A rögzítőszalag nagy segítség volt abban, hogy nem kellett az ujjammal feszegetni, így nem lett hullámos, csálé a végeredmény. Kapocsbelövő helyett egyébként egy ragasztott/szögelt takaróléc, vagy egy erősebb ragasztócsík is tökéletes megoldás. 

És végül így néz ki megújult formában:

A műszaki átadás is megvolt, egy szakképzett minőségellenőr (Gyújtoványfű-szegélyeslevelész / Chrysolina sanguinolenta) azon nyomban jóváhagyta a projektemet.

Az ablakkeretbe illesztve is klassz, a fehér hálón át nem láttam így ki. Most szinte olyan, minta ablaküveg lenne, vagy nyitva lenne az ablak.

Kívülről is majdnem úgy fest, mintha ablaküveg lenne. A képen látható, hogy az alsó részen a középső teraszajtó nyitva van, itt egy tüllös függöny lóg, amin keresztül könnyen lehet közlekedni, a repülő rovarokat viszont kint tartja. Este, világításnál ez mindig be van csukva, olyankor a lenti ablakok vannak nyitva, azokon fix szúnyogháló van.

És nem mehetek el egy másik fontos dolog mellett sem. A kert bokros részein rengeteg a szúnyog, de ahogy hallom, ez mindenhol így van. Kullancs is van, bár eddig csak egyet találtam magamon. Fújom a bőrömet és akárhányszor bejövök a kertből a nagytükörben gyors pillantást vetek magamra és minden este átvizsgálom a helyzetet. A dédimet imádták a kullancsok, aztán mégsem lett tőlük semmi baja (87 évet élt).

A természet egy csodálatos dolog, legyetek minél többet benne, de vigyázzatok magatokra!

A bejegyzés támogatója: