Lassan két és fél éve lakom itt, és még csak most jutottam odáig, hogy a mosdó fölé végre tükör kerüljön. Nem, nem lustaságból, csak valahogy a fürdőszoba felújítását a többi helyiség kipofozása mindig beelőzte…

A fürdő is folyamatban van, szép komótosan haladok vele, kb. havonta kerül be valami új dolog: friss festés a falon, a csempe egy részén, a járólapon, egy zuhanyfüggöny, egy régi, de ráncbaszedett szék (ITT), egy tárolószekrény (ITT), és legutóbb a tükör. 

Most már csak azért sem kapkodom el a dolgot, mert tervezem, hogy leválok a kéményről és áttérek az elektromos vízmelegítésre, ami miatt egyszer majd megint meg kell bolygatni a fürdőt, ezért pl. az érintett – kád mögötti – falon a csempét nem is festettem le, de ezt hagyjuk, majd írok róla akkor, amikor aktuális lesz. Szóval egyelőre csak részleteiben adagolom a fürdőt.

Szóval lássuk a tükröt. Erre a – kád és ajtótok közötti –  keskeny részre kerestem a megfelelő darabot, ami ideális esetben egy 50×70 cm-es méret. Na most ilyet jó ideig égen-földön nem találtam, pláne olyat, ami tetszene.

Már ott tartottam, hogy csináltatok egyet, vagy előkotrok valami régi keretet és abba vágatok tükröt. Végül a Praktiker fürdőszoba részlegén találtam rá a (majdnem) megfelelő darabra. 

Ez a Claire tükör méretre, formára tökéletes, csak hát ezüst színű, amivel egyébként semmi baj nem lenne, ha nálam nem az arany dominálna a fürdőszobai kiegészítőkön, illetve a lakás több pontján.

Úgyhogy két opció volt: vagy átfújom, vagy átfestem. Mivel szerettem volna, hogy a szék egészen sötét, szinte már fekete színe visszaköszönjön a fürdőben, így adta magát, hogy ugyanazzal a dekorfestékkel fessem át.

Úgy festettem két rétegben, hogy picit látszódjon, hogy ecsettel dolgoztam (ahogyan a széken is). Szépen eloszlattam, de igyekeztem azt a hatást elérni, mintha régi fa keret lenne többször mázolva, párhuzamosan húzni az ecsetet a kerettel. Egyébként a menő rosegold ecsetem is a Praktikerből van, jut eszembe, ezt is bevehettem volna a kedvencek listájára ITT.  

Persze a maszkolószalag sem maradt ki, csak olyan lelkes voltam, hogy elfelejtettem időben felragasztani. Itt már a második réteg szárad:

A végén az egészet egy rongy segítségével viaszpasztával kezeltem le. A csempe feletti – már meglévő – akasztóra függesztettem a tükröt, és hogy biztosan álljon, az alsó sarkokon még erős, kétoldalas ragasztószalaggal is rögzítettem. 

Ez nem is látszik, nagyon szépen a csempére simul a tükör és ezen a fotón talán egy picit az ecsetvonások által létrehozott textúrát is ki lehet. 

Távolabbról szemlélve egyelőre így fest a dolog. A tükörben feltűnhet, hogy még van lefestetlen rész a csempén, valamint az is, hogy nincs mosdóm, csaptelepem, hogy a mosdószekrény fehér lába a jelenlegi állapotban kakukktojás, benne van a pakliban, hogy átfestem. 

Egyébként mosdó nélkül is remekül lehet ám élni, hisz a kádtöltőnél és a konyhai csaptelepnél mindent meg tudok oldani. Csak már annyira szeretném, ha nem lenne ilyen kis suta fürdőszobám…

A bejegyzés támogatója: