Eltelt 1 év úgy, hogy nem vettem új ruhát, cipőt, táskát, vagy bármilyen más öltözködéshez szükséges kiegészítőt magamnak. Ígértem, hogy összefoglalom a tapasztalataimat, hát most megteszem. Nem tudom, milyen hosszú lesz a poszt, de azért érdemes bekészíteni mellé egy finom kávét…
Aki esetleg lemaradt volna a kihívásról szóló blogbejegyzésről, az ITT elolvashatja, hogyan is cseppentem ebbe bele, és mi is volt tulajdonképpen a fejemben az egész folyamat elején.
Rögtön az elején lelövöm a sztori csattanóját: ez a kihívás számomra nem volt igazán kemény menet, nem éreztem úgy, hogy lemaradok dolgokról, vagy hogy nincs egy göncöm se, amit felvegyek. Valahogy volt egy sejtésem, hogy ez így lesz, de nyilván azért, mert nem egy irodába kell bejárnom nap mint nap dolgozni. Az itthoni munka, a faházas mindennapok (a kihívás felét gyakorlatilag a kertben töltöttem) nagyban megkönnyíti az öltözködést.
Mivel ez az egész nyár közepén kezdődött kapásból a nagy szezonközi leárazásokkal találtam magamat szembe. Mármint online, mert üzletekbe (pláne plázákba) mióta megvan Franci, szinte egyáltalán nem járok. Így hát fogtam, és ezeket a hirdetéseket módszeresen ikszeltem ki, míg szép lassan el is tűntek.
Néhány oldal, ahol vásárlóként vagyok regisztrálva, persze küldött akciókat, ezeket is töröltem. Nem hatottak meg, nem csábítottak el, mert gyakorlatilag meg sem néztem, mi áll bennük.
A fb marketplace-t és a Jófogást nézegettem, de úgy igazán nem éreztem azt, hogy bármire igazán szükségem lenne. Egy farmeren kívül, mert abból tényleg csak egy volt (az is egy lazább fazon, amit főleg munkához használtam), de ezt végül egy barátnőm ruhatárából sikerült kettőre bővíteni.
Merthogy tavaly ősszel, a születésnapi „zsúromra” azt találtam ki, hogy ajándék helyett inkább gardrób csereberézzünk a gyerekkori barátnőimmel. Amúgy is szoktam nekik adogatni dolgokat, de arra gondoltam, hogy ez egy nagyon klassz program, amihez megpukkantjuk a szülinapi pezsgőt! Erről az eseményről egyetlen (lesi)fotóm van:
Mindenki nagyon élvezte, és mindenkinél landolt pár „preloved” holmi, ami egy fillérjébe se került senkinek, cserébe nagyon jól szórakoztunk. Most már biztosan hagyomány lesz belőle. Ezek a barátnős cserebere dolgok az utóbbi időben egyébként felpörögtek, első körben mindig inkább egymásnak adjuk a dolgokat, főleg, ha tudjuk, hogy a másik mérete, stílusa az adott darab. Én most már tényleg csak azt rakom fel eladni, ami barátnős körben nem ment el, de ha az eladással sem szeretnék bajlódni, akkor cserére rakom fel a helyi csoportba (pl. 1 kg gyümölcsért), vagy felajánlom ingyen elvihetőnek. Így nem igazán marad olyan, amit bevihetnék adományboltba, de nyilván az is egy opció.
Bár nem volt tervben, de úgy alakult, hogy télen elutaztunk egy hétre Ausztriába. Erről ITT írtam. Ebben a posztban említettem is azt a szuper hótaposót, amit az utazás előtt használtan vettem a Jófogáson.
És áldom az eszemet, mert pont sikerült azt a hetet kifognunk, amikor hatalmas mennyiségű hó esett le, és a túrákhoz bizony kellett is a hótaposó. Egyébként a bakancs is használt szerzemény, pontosabban az előző tulajdonosa kihasználatlanság miatt adta el.
Ha már a Jófogást említettem, akkor mutatom, miket vettem onnan tavasszal:
Ing, szoknya, nadrág is került a ruhatáramba, mind használt, és akadt, amelyiket javítani kellett, de még így is megérte az a pár 1000 Ft, amit ezekre költöttem.
Időnként a meglévő ruhákat is átnéztem, felpróbáltam, és mindig találtam olyat, ami javításra szorult (leszakadt gomb, elpattant varrás, bolyhos felület, beragadt cipzár, stb.), így ezekkel is foglalkoztam.
Kézzel és géppel is tudok varrni, otthon és a faháznál is van ehhez minden, nem kell ide-oda cipelni a varrós dolgokat, vagy az éppen javítandó ruhákat.
A bolyhok leszedéséhez vettem egy kis kütyüt, egészen pontosan egy elemes textilborotvát. Persze, van ezekből nagyobb, komolyabb szerkezet is, de nekem ez a picike is bevált, tölthető elemmel üzemeltetem.
Régi, már csak esti kutyasétáltatáshoz hordott kötött kardigánon próbáltam ki először:
Jó sok szöszt leszedett, vagy 4-5 ilyen kupac összegyűlt. Kicsit türelemjáték, de közben meg lehet hallgatni valami jó podcastot.
A végeredmény engem teljesen meggyőzött, azóta melegítőt, pólót, harisnyát, sőt zoknit is megújítottam vele.
Tavasszal a felnőttkori barátnőimmel szerveztünk egy gardróbvásárt. Ez a pici helyszín miatt zártkörű volt, csak a közeli barátokat/ismerősöket hívtuk, de nyilván ennek is megadtuk a módját:
Csodás darabok találtak új gazdára, jókat beszélgettünk, találkoztunk ismét régi kedves ismerősökkel, szóval ajánlom, hogy szervezzetek ti is ilyet, mert sokkat többet ad annál, mint hogy fellélegzik a gardróbotok, lesz 1-2 új ruhátok, na meg egy kis zsebpénzetek.
Összeségében frissült is a ruhatáram, de azt is látom, hogy ezzel igazából időről időre foglalkozni kell. Átnézni, megjavítani, szelektálni, és persze ahogyan változik a divat, meg én magam is (a testem, a stílusom, az életem, stb.), próbálok valamiféle egyensúlyra törekedni.
Most, hogy letelt az egy év, már lehet új ruhákat, táskákat, cipőket is vennem… De nem hoz lázba a dolog. Persze, most, hogy nem vagyok a kihívásban, valószínűleg nem is leszek olyan szigorú magamhoz, mint az elmúlt egy évben… Meglátjuk.
Ha ti is kipróbálnátok egy hasonló kihívást, akár csak rövidebb ideig, vagy közelebbi kapcsolatba szeretnétek kerülni a gardóbotokkal, vagy még tovább megyek, a fenntartható ruhatárral, akkor ajánlom nektek Mengyán Eszter oldalát, közösségi felületeit és könyvét (amit most 15%-kal olcsóbban tudtok megvenni ITT), mert egészen új perspektívákat nyithat meg számotokra az öltözködésben. Sőt, klassz feladatokat, kihívásokat és példákat szokott mutatni. Nem is tudom felsorolni, tényleg nagyon sok szempontból közelíti meg a környezettudatos öltözködést.
Eszternél pl. még arra is választ kaptam, hogy hol vannak kutyabarát használtruha boltok, ITT kezdte el gyűjteni ezeket a helyeket, a lista folyamatosan bővül. Ha esetleg ti is tudtok ilyenről, írjátok meg légyszi!
De ugyanilyen jó szívvel ajánlom nektek gyerekkori barátnőmet, Simon Kingát (Kolorfool) is, aki nem csak szín- és stílustanácsadással foglalkozik, de háromgyerekes anyukaként közösségi oldalain számos színes öltözködési inspirációt ad nyaraláshoz, síeléshez, rohanós mindennapokhoz, megjelenős eseményekhez, és persze színtípusokhoz.
Visszakanyarodva a kihívásomhoz még egy záró gondolatot idefűznék: számomra kifejezetten megnyugtató érzés, hogy egy éven át csak használt ruhák, táskák, cipők jöttek be, és mentek ki a ruhatáramból. Felfedeztem új beszerzési lehetőségeket (a csereberékre gondolok) és több időt fordítottam varrásra (ami amúgy nekem az egyik legkedvesebb hobbim, és amire sosincs időm), olyan dolgokat is megjavítottam, amik már évek óta csak erre vártak… Felfedeztem rég elfeledett ruhákat, új összeállításokat, és ezzel együtt magamat. Most nyaralni készülök, nézegetem online a fürdőruhákat, a szalmakalapokat, a napszemüvegeket, a papucsokat, és a strandruhákat/táskákat, de mindig arra jutok, hogy tulajdonképpen a meglévőkkel sincs semmi baj. Kicsit leporolom, ráncba szedem őket, és irány a tengerpart!
Hozzászólás