Az elmúlt napokban kihasználtam a szép időt és összeraktam az előző posztomban beharangozott kiskaput a faháznál. Amikor belekezdtem, nem volt pontos tervem, csak azt tudtam, hogy maradékokból szeretném összerakni.
A Szüleim sufniját már sokszor emlegettem, onnan hoztam alapanyagot pl. a növényültető asztalomhoz ITT, vagy a feltuningolt madárodúhoz ITT. Másnak ez a sufni valószínűleg kacat tároló, de egy olyan barkácsmókus számára, mint amilyen én vagyok, igazi kincslelőhely. Innen került hozzám pár hete egy adag léc, amiben kisebb, nagyobb, vékonyabb és vastagabb darabok is voltak.
Első lépésként készítettem 23×23 mm-es négyszöglécekből egy 60×100 cm méretű keretet. Ezt dekopírfűrésszel könnyedén leszabtam és előfúrás után csavarokkal rögzítettem egymáshoz.
Az előfúrásra azért volt szükség, mert a vékony fenyőlécek a csavar meghúzásakor megrepedhetnek.
A faháznál nincs külön fúrógépem, így az akkus fúró/csavarozómat használom előfúráshoz és csavar behagjtáshoz is. Ennek a 2in1 megoldásnak az egyetlen hátránya, hogy a fúrószárat és a bitfejet mindig cserélgetni kell, emiatt lassabban lehet haladni a munkával.
A keretbe kerülő léceket 45° -os szögben vágtam be. Ezekhez a dekopírfűrész talpát el lehetne dönteni a megfelelő szögben, de az a tapasztalatom, hogy ilyen vékony anyagnál nem érdemes. Hosszabb anyagoknál, ahol egy egész lapot kell hosszan, 45° szögben vágni, akkor tényleg jól jön ez a funkció. Úgyhogy én maradtam a vágásvonalak pontos jelölésénél, és amennyire csak tudtam a pontos vágásnál is.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy végig párhuzamosan rakom majd a léceket, aztán a negyedik elemnél elkezdtem agyalni azon, hogy talán mégis variálhatnám egy kicsit a lécek elrendezését.
Úgyhogy megszakítva a sort elkezdtem az alsó sarokból kiindulva újabb léceket beszabni.
Azért megmutatnám, hogy míg én szorkoskodtam, addig Franci mivel töltötte ezt a napsütéses délutánt:
A kerethez – előfúrás után – csavarokkal rögzítettem a léceket. Nem ferdén, a léccel párhuzamosan, hanem a keretre merőlegesen, ezt nem is fotóztam, de talán látszik.
Berajzoltam szaggatott vonallal a csavar vonalát, hogy egyértelmű legyen:
A merőleges csatlakozásoknál viszont extra erős faragasztót használtam, főleg azért, mert nem akartam, hogy a mintázaton is legyen csavarfej.
A ragasztó lassan szárad, így ezen a ponton be is lassult a munka.
Az éppen száradó elemeket gyorsszorítóval rögzítettem. Igazából ezeket csak éppen annyira kellett odaragasztani, hogy az idő múltával is stabilak legyenek, mert amúgy a vágásoknak köszönhetően ezek szépen csatlakoztak derékszögben, nem a ragasztó „szorította oda” őket. Kávéztam közben, játszottam Francival, meg a poloskákat sepregettem le a teraszról.
Az egyenlő távolságokat egy régi bútorból megmaradt léccel biztosítottam, és erre skicceltem fel ceruzával az időközben kitalált új elképzelést is:
Lassan, és türelmesen haladtam az elemekkel, végül rám is sötétedett, mire végeztem az összes léc rögzítésével. Éjszakára behoztam a házba az összerakott kiskaput, hogy a ragasztó mindenhol megfelelően meg tudjon száradni.
Másnap viszont az első kávé után neki is ugrottam a favédő alapozásnak, amihez Poli-Farbe Borókát használtam. Ezzel két rétegben alaposan átfestettem az egészet ügyelve arra, hogy a résekbe, illesztésekbe is jusson az szerből.
Ezután Poli- Farbe Boróka dió lazúrt használtam, amit pl. a lépcsőhöz is, ITT.
Utolsó előtti lépésként a fent még látható kapuoszlopok kilógó részét leflexeltem.
A kapu rögzítését nem gondoltam túl, egyszerűen zsinórral kötöttem az oszlopokhoz. Zsanérral is megoldhattam volna, de nekem így is megfelel most a célnak. Nem nyitogatjuk naponta többször, és mivel ez egy szélvédett rész, a szél sem csapkodja a kaput. Szóval az egyszerűség jegyében így marad a kiskapu.
A nyitáshoz egy kicsit meg kell csak emelni, és így mindkét mindkét irányba nyílik.
Franciskánál viszont ezzel biztosan betettem a kiskaput, hisz így most már nem tud átlógni felfedezni a környező kerteket.
Talán ez volt az idei utolsó barkácsolás a szabadban, mert jövő héten elzárjuk a vizet, és megkezdődik a téli szezon a faháznál.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bezár a bazár, megáll az élet, és tavaszig kell várni az új faházas projektekkel. Már van télire is tervem: a pincét fogom kipofozni és barkácsműhellyé alakítani. És természetesen ebből a buliból Titeket sem hagylak ki!
A bejegyzés támogatója:
Hozzászólás