
Kis helyre kis polcok
Az erkélyről már viszonylag sokat posztoltam, de még mindig van olyan sarka, amit nem mutattam meg Nektek. Pedig ez az egyik kedvencem, itt nevelem a kisebb növényeimet.

Az erkélyről már viszonylag sokat posztoltam, de még mindig van olyan sarka, amit nem mutattam meg Nektek. Pedig ez az egyik kedvencem, itt nevelem a kisebb növényeimet.

Márciusban írtam arról, hogy vettem mindenféle növényt – többek között muskátli palántákat is – és elkezdtem a tavaszi kertészkedést itthon. Persze, az időjárás akkoriban még egyáltalán nem indokolta, hogy a földet túrjam, de valahogy annyira vágytam rá…

Lassan egy éve tűnödöm azon, hogy mi lenne a tökéletes megoldás az új lakásomban a ruháim számára. Az elmúlt hónapokban különféle megvalósítási tervek születtek a fejemben, mire végre meghoztam a végső döntést a gardrób kérdésének ügyében.

Mint tudjátok, az erkélyem beépített, a félig-meddig nyitható ablakok fém keretei pedig barna színűek. Masszív, bombabiztos lakatosmunka van mögötte, amivel talán nem is lenne bajom, ha eredetileg jól ki lett volna találva…

Alapvetően nem vagyok nagy kaktuszrajongó, a tüskés jelleg miatt inkább csak távolról csodálom őket. Azonban, amikor Anyukám megkérdezte, hogy nem kell-e az erkélyemre a dédnagymamám több, mint 50 éves kaktusza (valójában valamilyen fügegkaktusz féle, de lehet valamilyen euphorbia fajta is…), gondolkodás nélkül mondtam igent!

A legutóbbi posztomban szemfülesek kiszúrhatták, hogy már nem a kerek asztalom van, és a székek sem azok amik voltak… Bizony-bizony, a kezdeti „szerelem bútorokat” a mindennapok kicsit átrendezték. Nézzük csak milyen változások történtek a nappaliban az elmúlt pár hónap alatt…

Az Erdei Kisház projekt befejeztével ismét a lakásomra helyezem a fókuszt. A teendők listáján még igen sok dolog szerepel, ami Nektek mindenképpen jó hír, mert így jó darabig biztosan nem fogynak el a bejegyzések.

Hát ez is eljött. Bő egy év munka után a noszvaji Erdei Kisház végre abba a formába került, hogy vendégházként üzemeljen. Lássuk, milyen is lett a valamikori Amúr Büfé-ből kialakított kedves kis házikó.

Amikor először fogtam a könyvemet a kezemben, annyira tetszett a borítója, hogy percekig csak nézegettem… Akkor villant át először az agyamon, hogy mennyire jól mutatna ez nagy méretben is!

Nem az első eset, hogy egy kevésbé esztétikus padlót nem újraburkolással, hanem átfestéssel mentek meg. Így történt ez a mostani erkélyem padlójával is.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.









