A legutóbbi posztomban szemfülesek kiszúrhatták, hogy már nem a kerek asztalom van, és a székek sem azok amik voltak… Bizony-bizony, a kezdeti „szerelem bútorokat” a mindennapok kicsit átrendezték. Nézzük csak milyen változások történtek a nappaliban az elmúlt pár hónap alatt…

A legelső bútorcserét még tavaly decemberben ejtettem meg, amikor a szürke kanapét, egy picit nagyobb, fekvőfoteles verzióra cseréltem. Erről ITT írtam.

Az új kanapé egyébként tökéletesen bevált, még azzal a kompromisszummal is, hogy az ablak alatt van (amiről tudjuk, hogy lakberendezési szempontból nem igazán előnyös), és a függönyt kicsit macerásabb ki-be húzogatni. De kényelmes, vendégágynak is bevált és a tisztán tartása sem okoz gondot. A világos színe ellenére nem koszolódik annyira, mint várná az ember…

Nézzük, mi lett az új kerek asztallal és azokkal a csodás thonet székekkel, amik még az előző lakásból jöttek velem:

A kerek asztalt szerettem, jól mutatott a lakásban, étkezésekhez és négy főnek kényelmes volt, de a munkámhoz nem volt praktikus a lekerekített forma. Sem a tanításhoz, sem a dekorációs munkákhoz, sem fotózáshoz, minden szögletes cucc lelógott az asztalról néha le is billent.

De hát mit vártam, ez nem is irodai/munka asztalnak készült. Mivel nagyon vigyáztam rá, így hibátlan állapotban tudtam rajta túladni.

Gyors megoldásként beszaladtam az Ikeába és megvettem a legolcsóbb, fehér, téglalap formájú asztalt (MELLTORP). Valószínűleg nem ez lesz a végleges darab, de egyelőre tökéletesen kiszolgálja, amire használom/használjuk. A formája miatt kénytelen voltam a falra tolni, pedig jobban szeretem, ha az asztal körbeülhető és nincs a falhoz kényszerítve, de hát így fér el szépen. B verzió, hogy elfordítom és abban az esetben ugyan nem kell a falra tolni, de akkor a háló felé vezető közlekedési útvonalba lógnak bele a székek… Szóval marad így a dolog.

Lássuk mi a helyzet a régi székekkel! Őket nem adtam el, mert még mindig nagyon szeretnék (úgy 2 éve…) új életet lehelni beléjük. Már nagyon pergett róluk a festék, le kellett őket takarni, pontosabban bebugyolálni, és ülni ugyan lehetett rajtuk, de nem volt túl esztétikus az étkező látványa (igyekeztem fotón nem is mutogatni). Lépni kellett valamit, úgyhogy amikor Anyukám küldött egy fotót négy darab hasonló székről egy vidéki garázsvásárról, mondtam neki, hogy azonnal csapjon le rájuk, ez lesz most a megoldás számomra. Mindössze 7.000,- Ft-ért elhozta ezt a négy – egészen jó állapotban lévő – műanyag, thonet formára hajazó széket. Persze, hogy ezek is Ikeásak, hehe.  A rajtuk lévő koszt és egyéb szennyeződéseket simán egy alapos zuhanyoztatással és mosogatószeres tisztítással el tudtam tűntetni. Majd veszek/varrok rá ülőpárnákat is, hogy kényelmesebbek legyenek. Ha számszerűsíteni szeretném, akkor az étkezőasztal + a székek mindössze 18.000,- Ft-ból kijöttek, azért az elég költséghatékony. Az egységes fehér összehozza őket, így számomra az sem zavaró, hogy nem egyezik a stílusuk.

Már csak a könyvesszekrény van, amiről eddig itt a blogon nem nagyon beszéltem, de fotón már láthattátok.

Már nagyon régen kinéztem magamnak az Ikeában (LIATORP), és úgy gondoltam első körben, hogy majd akkor veszem meg, miután a padló kérdését is rendeztem. Csakhogy a lakásban lévő nem túl sok könyvem (a többi a Szüleimnél van), így is sok helyet foglalt, és nagyon kényelmetlen volt folyton dobozokból kivennem a – munkához is napi szinten szükséges – kiadványokat, köteteket.

Úgyhogy, inkább mégis megvettem és beállítottam a helyére. Bár azt gondoltam, hogy az üvegajtókat elég lesz majd később felrakni, amikor már a padló is készen van, hogy ne kelljen fel-le szerelgetni azokat, amikor a bútort a festés idejére kiviszem a szobából.

Nyilván még aznap felkerültek, haha. Ezt az egészet tehát majd szét kell robbantani a padlómunkálatok idejére, amit nyárra lőttem be, szóval hamarosan aktuális lesz.

Pakolászás közben találtam gimis matekkönyveket menő újságpapírba csomagolva, haha, le se tagadhatnám, hogy az enyém!

Még vannak üres helyek, azokat majd szép lassan feltöltöm.

Tetszik amúgy, hogy a szekrényajtó felül üveges, alul pedig zárt, így a viseltesebb könyvek, vagy éppen az iratos mappák nincsenek jól láthatóan, a kirakatba rakva. Teljesen nyitott polcban egyáltalán nem is gondolkodtam, nyilván a praktikum miatt: egy nyitott polc takarítása mindig macera, pláne könyvek esetén.

Jobb ez így, zárva…

Egyetlen aprócska kis Ikeahacket azért elkövettem a bútoron. Vettem hozzá ugyanolyan fogantyúkat, mint amilyenek a komódjaimon is vannak, hogy kicsit jobban egybehozzam őket, mert bár azok is Ikeásak, de más bútorcsaládból valók (KOPPANG).

Ezekről a komódokról beszélek:

Bár most gondolkodom azon, hogy ezek mennek be a hálóba, és ide pedig megveszem a könyvszekrény tálalós verzióját, ami méretben, fazonban tök jól passzol ide és a tv is elfér rajta. Nekem nagyon bejön, és már azt is tudom, ha egyszer úgy hozza a sors (vagy úgy döntök), hogy innen is továbbállok, akkor ezeket a bútoraimat biztosan magammal viszem.

Nos, azt hiszem, minden nappaliban történt változással kapcsolatban behoztam a lemaradást, hamarosan jövök a nagy gardróbdilemmámmal a hálóból!

A bejegyzés támogatója: