Egyik este észrevettem, hogy a kedvenc szürke falamon van egy kis repedés, és hát naná hogy megpiszkáltam. Egy kisebb darab lepottyant a festékrétegekből, de gondoltam másnap kijavítom univerzális tapasszal, csiszolom, átfestem és kész is. Milyen kis naiv voltam…
Reggelre egy méretes leomlott darab várt a nappaliban, és ebben a csodás kis látványban gyönyörködhettem a tejeskávé kortyolgatása közben. Először el voltam keseredve, aztán mérgemben megfogtam egy spaklit és nekiestem a falnak. Előre láttam, hogy nagy munka vár rám a spkalizás után is, mert nemcsak a festékrétegek, de itt-ott a vakolat is megadta magát. I Love panel!
Miközben lázasan bontottam a rétegeket lefelé, kedves és fájó emlékek egyaránt bújtak elő a megkapargatott felszín alól. Felfedeztem itt sárga, narancs, púder, világosszürke, sötétszürke árnyalatokat, voltak olyan részek, amik könnyedén lejöttek, és bizony olyanok is, amikkel nagyon megszenvedtem. Nem meglepő módon a falam aktuális viselkedését egy kicsit a lelki állapotommal is azonosítom. A kapirgálás közben rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a panel, tetszik a nyers beton, a félig fentmaradt meszes réteg, és az ebből adódó textúra. De mivel a kezeletlen meszes rész abszolút vállalhatatlan (porzik, fog), ezért valami kezelést igényelt a dolog. Végül egy nedves rongyos tisztítás után, két réteg fehér diszperzittel átszaladtam rajta. Az erős szürke részek így eltűntek, de a finoman foltos hatás megmaradt és már nyugodtan neki lehet dőlni a falnak.
Valamiért nagyon tetszik most a fehér, így a dekort sem vittem túlzásba. Volt egy régi, antik Blondel keretes tükröm, aminek a keret része már egy ideje állt az „ezeket kellene megcsinálni” szekrényemben. A tükröt már régen kiszedtem belőle, mert valójában elég torz képet mutatott, nem annyira lehetett a funkcióját használni.
A keretet egy kis tisztogatás, alapozás után hófehérre fújtam az erkélyen. Ezzel egy időben szétszedtem egy, a nagypapám vadász múltjából származó kis agancsot és letisztogattam.
Külön fújtam le a darabokat, és utólag szereltem őket össze. A csavarok fejét a legvégén két pötty festékkel fehérre színeztem.
Így kapott a szeretett szürke falam, teljesen új külsőt, és bár kicsit kopár és egyszerű, nagyon tetszik a végeredmény. Persze még szeretnék majd rá különböző üres, fehér, antik kereteket, de egyelőre ez az egy is teljesen megfelel.
Úgy érzem szeretem az új falam, nem mondom, el tudnám képzelni egy loftban is…
Kedves Judit!
Imádom a beton faladat, bár a festék lepergése nem volt tervezett, elég jó sült ki belőle 🙂
Most kezdem panel lakásunk felújítását, nulláról 🙂 és szeretnék látszó beton falat (ha már úgyis adott a beton). Tudsz ajánlani valamilyen anyagot, amivel a felületet kezelni tudom a meszes réteg lekaparása után? Szeretném a falat szürkének meghagyni, minél eredetibb beton felülettel, de attól tartok, hogyha lekaparjuk a jelenlegi tapétát, nem fog a legszebb beton felület várni ránk és most a te fotóid is sajnos ezt igazolják.. Ha van valamilyen tanácsod, az nagyon jól jönne!
Köszi!! Emese
Szia Emese,
hm, hát én lehet kevertetnék egy betonszürkét! Amit nem is feltétlenül precízen, de egy rétegben szépen felvinnék a falra! Így nem fog porolódni/kopni sem és a kívánt hatás is jobban érvényesül, hm? Illetve érdemes utána nézni, kifejezetten beton hatású falfelülethez ajánlott termékeknek, a Polifarbénak elég sok ilyen és hasonló terméke van!