Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy a nappalim sok éven át annyira szerettett, púderes, rózsaszínes falszínétől megválok, de csak most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Úgyhogy, előkaptam a festőhengert és nekiálltam a munkának.

A választott árnyalatot a Poli-Farbe Platinum színpalettán néztem ki: „V30 VASVIRÁG” lett a kiszemeltem. Korábban úgy gondoltam, hogy majd fehérrel keverve viszem fel, de csináltam egy próbafestést, aminél láttam, hogy egyáltalán nem kell világosítani. Sőt, nagyjából annyira világos, mint a korábbi „A10 ÁRVALÁNYHAJ”. 

Jól bevált stratégia, hogy nagyobb tereket „zónázó” módszerrel festek, azaz, mindig csak egy-egy falszakaszt veszek célba. Így nem kell az egész szobát felforgatni, mindent összetologatni, letakarni, és pláne, nem egy szusszra kell az egészet lenyomni. 

Így persze több napig is eltarthat, mire a végeredmény egyben látható lesz, de egy adott napon sokkal kevesebb a feladat, könnyebb a takarítás is, és pár óra múlva mindent vissza lehet tolni a helyére. Én egyébként falak festésénél nem használok fóliát, inkább egy szétnyitható kartonlapot teszek az éppen festendő falrész alá. Ez könnyen mozgatható, akárhányszor újrahasználható, és összehajtva nem foglal annyi helyet sem, mint egy használt fólia, amit ráadásul le is kell ragasztani, hogy ne gyűrődjön fel. 

Ha teljesen új, vakolt és csiszolt felülettel van dolgotok, vagy egy olyan – korábban már festett – fallal, amit több helyen kellett glettgipsszel vagy finomglettel javítani és csiszolni, akkor mindenképpen javaslom a Poli-Farbe Platinum diszperziós mélyalapozó használatát is. Nálam erre most nem volt szükség. 

A Poli-Farbe Platinum festékek akár egy rétegben is tökéletesen fednek, de ehhez tényleg alaposan kell felvinni az első réteget. Én mindig függőlegesen-vízszintesen-függőlegesen dolgozom a hengerrel egy-egy festékmennyiség felvitelekor.

Nagy felületekhez és a fenti részeken is kisméretű hengert használok, ráadásul hosszabbító rúd nélkül (inkább létrázom), mert nekem ez vált be leginkább az egyenletes, csíkmentes, homogén festékfelvitelhez. 

Sokat számít, hogy sötétebb, vagy világosabb felületre dolgozunk: ha a választott szín világosabb, mint a falon lévő, akkor érdemes két réteggel számolni. Amit még érdemes szem előtt tartani, hogy száradás közben a festék színe változik, szóval ne ijedjetek meg, ha festés közben nem azt a színt látjátok, amire számítottatok. 

Ez a fotó festés közben készült délutáni fényekben. A bal oldalon látható a friss festés, a jobb oldalon még a régi szín:

Ez pedig másnap reggel, amikor már mindenhol az új árnyalat tényleges színe látszik.

Azt azért nem árt tudni, hogy egy színpalettáról választott árnyalat nagyobb felületen mindig picit sötétebbnek hat, illetve a helyiség fényviszonyai is befolyásolják a végeredményt. Nálam pl. kifejezetten sokat számít, hogy a fehér padló és a mennyezet alulról és felülről is „deríti” az egész szobát, így a falakat is. 

Bár a képek, növények, kiegésztők rendezgetése még hátravan, azért már most látszik, hogy mennyire jól áll a nappalinak ez az új szín. Legalábbis a konyhából nézve:

Ugyanis még van két fal, ami rám vár… A következő alkalommal innen fogom folytatni a munkát, a könyvesszekrény kipakolásával.

Tapasztalatból mondom, ha szépen dolgoztok, akkor egyáltalán nem fog látszódni, hogy egy pár nappal ezelőtt festett rész, hol ér véget, és hol kezdődik a frissen festett szakasz. Szóval, ha túl nagy falatnak tűnik egy egész szoba festése, csináljátok kisebb lépésenként, mert így is működik.

A bejegyzés támogatója: