Rettentő nehéz és fájdalmas döntés volt, de megléptem… 5 év közös munka, többezer fotó és megannyi diy ötlet megvalósítása után pár hete elengedem azt, ami hónapról-hónapra a munkám meghatározó része volt. Búcsút intettem a saját rovatomnak.
Nagyon sokat rágódtam ezen a dolgon, de végül racionális érvek győztek bennem. A döntésem mögött nem áll semmilyen konfliktus, nézeteltérés, vagy bármi egyéb negatív tényező, hisz kifejezetten ideális és egyben baráti munkaviszonyról volt szó! Viszont mivel a munkám más területein igen intenzív előrelépések következtek be, így muszáj volt mérlegre raknom a dolgokat és lemorzsolnom azokat (mert nem csak a magazintól válok meg), ami valami miatt már nem fér bele a munkarendembe.
Amikor 5 éve belibbentem a nagy mappámmal az A Mi Otthonunk magazin szerkesztőségébe, fogalmam sem volt, hogy ilyen hosszú kifutása lesz a dolognak, sőt, hogy egyáltalán lesz bármilyen lehetőségem a lapnál. A bemutatott referenciáimmal viszont elnyertem a bizalmat és rögtön kaptam is megjelenési lehetőséget a Stílusgyakorlat és a Variációk egy témára c. rovatokban.
Így induláskor 1-1 oldalas styling oldalakat állítottam össze, aztán 2010-ben önálló diy rovatot kaptam, örültem, mint majom a farkának!
A kezdeti időszakban még fotósokkal (Szász Enikő, Siklósi Zoltán) dolgoztam, aztán Borostás lett a fotósom, jó ideje viszont saját magam fotóztam a 4 oldal anyagát.
Kezdettől fogva közös húron pendültem a magazin szerkesztőjével, Füzesi Zsuzsával, elmondhatatlanul sokat köszönhetek neki! Szakmailag és emberileg is minden fronton támogatott, sőt ő maga is rengeteget tett hozzá a rovatomhoz, mind ötletben, mind stylingban, mind energiában, és azt hiszem ez abszolút meglátszik az anyagokon. Nem titok, főleg emiatt volt nehéz az elszakadás, mert ez idő alatt úgy érzem barátok is lettünk. Köszönöm Zsuzsa!
Erre a linkre kattintva elérhetitek az összes, magazinban megjelent anyagomat blogposzt formájában.
Nagyon szép emlékekkel zárom le ezt az időszakot és megyek tovább, mert még rengeteg dolog van, amit meg szeretnék valósítani!
Ha jól emlékszem pont a „regénybe illő romantika” cikked alapján figyeltem fel a munkádra. Imádom azokat a rozettákat, remek ötlet (kár, hogy a páromnak a minimalista stílus jön be…:D) . Sok sikert a váltáshoz, remélem ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet fogsz posztolni 😉
Andi
Nem, ez reményeim szerint azt jelenti, hogy többet fogok posztolni 😉
Nekem ez lenne az álom munka, de az is felér egy álommal ha sikerült ennél nagyobb lehetőséget kapni. Gratulálok!