Mindig jó úgy hazatérni egy utazásról, hogy nem csak élményeket hozunk, hanem néhány olyan tárgyat is, amik emlékeztetnek arra a helyre, ahol jártunk. Lehet az apróbb, vagy nagyobb dolog, célszerű úgy készülni, hogy a bőröndben jusson hely a bezsákmányolt tárgyaknak is.

Mondjuk, amióta Marokkóból az apró szerzeményeim mellett egy szőnyeggel, egy bőr puffal és egy napernyővel tértem haza, úgy gondolom, hogy megfelelő csomagolástechnikával és a vonatkozó szabályozásokat betartva azért sokmindent haza lehet hozni. Na de, térjünk lényegre!

Nálam bevett dolog, hogy a várostérképeket, az érdekesebb belépőket, jegyeket, és a szépen illusztrált kiadványokat elrakom.

Nem halmozom fel őket hegyekben, de egy kisebb pakk mindegyikből lesz itthon. Ezeket évek múltán csak ritkán nézem újra át, viszont olyankor nagyon jó visszaidézni, hogy milyen klassz helyeken jártam.

Hűtőmágnest sosem hozok, mert nem igazán szeretem őket, az ajándékba kapottak is egy dobozban pihennek, én nem szeretem ezekkel beborítani a hűtőt, de mások hűtőjén amúgy szívesen megnézem, mik vannak, haha.

Én inkább képeslapokat szoktam venni, ezek ajándékba is jók szerintem. Mágnessel a hűtőre lehet tenni (aki szeretné), de jól mutatnak keretben a falon vagy csak egyszerűen szép könyvjelzőként is lehet használni.

A másik, amit sosem hagynék ki, hogy a helyi kávézókból begyűjtöm a csomagolt cukrokat. Nagyon sok ilyen van itthon, de a kis méretük miatt nem igazán foglalnak sok helyet. Szeretem azokat a típusokat, amik egyértelműen emlékeztetnek a városra, vagy magára a kávézóra, ahol jártam.

Ami szintén megszokott dolog, hogy 1-2 helyi dekor/lakber újságot mindig hozok magammal. Ezeket rendszerint már csak hazafele, a reptéren szerzem be, így egészen szép állapotban kerülnek haza.

A helyi édességek sem hiányozhatnak, persze a duty free-ben ezeket mindig jól be lehet zsákmányolni az utolsó pillanatban is, de sokkal jobban szeretem helyi boltokban felmérni a kínálatot, és onnan hozni mindenféle finomságokat. Legutóbb pl. Belgrádban voltam megőrülve a mókus emblémás „CIPIRIPI” nevű mogyorókrémért (sikeresen beszerezve), amit legutóbb általános iskola alsó osztályában ettem az akkori Jugoszláviában, és imádtam. Finnországból és Észtországból sok finomságot hoztam, de végül csak ennek a karamellás édességnek a doboza maradt meg. Ebbe kerültek egyébként a kisebb szórólapok, jegyek.

Erre a vászon táskára egy pop-up store-ban bukkantam, le volt árazva. Annyira szépen mintázott a textília, kicsit már bánom, hogy ágyneműt nem vettem belőle, pedig volt… Na de, most már mindegy.

Lappföldön bukkantam rá erre a csodaszép bögrére, és onnantól kezdve végig azon izgultam, hogy épségben kibírja az előttünk álló utazásokat és egyben érjen haza. Szerencsére semmi baja nem lett, és nyomathatom belőle itthon a kávét kedvemre. Már több fotómon is láthattátok.

Egy ülve átvonatozott éjszaka után úgy döntöttem, hogy egy nyakpárna nem lesz hiábavaló, úgyhogy szintén Lappföldről hoztam egy husky-s példányt belőle, a popsijára rá van hímezve, hogy Lapland…

Elég gyerekes kis cucc, de én szeretem.

Amikor ezeket a tárgyakat hazahoztam, még nem is gondoltam, hogy maga a finnországi utazás (ITT) mekkora hatással lesz majd rám…