A legtöbb tárgyat rendszerint úgy mentem meg, hogy teljesen új funkciót adok neki. Legyen az egy régi fenyőfiókból készült falipolc, szétbontott pergola elemeiből összebarkácsolt lépcső, vagy éppen egy kőből készült grillező/bográcsozó, amiből ezúttal egy mutatós „virágládát” álmodtam meg a kertbe. 

Ezt a bizonyos grillezőt a korábbi tulajdonos hagyta itt, és bár igen praktikus eleme a nyári sütögetéseknek, nekem teljesen más elképzelésem volt a tűzrakó helyről. 

A padokat kicsit átrendeztem, a zöld lábakat szürkére festettem, amiről ITT írtam korábban.  

A kert végéből hozott nagyobb kövekből építettem meg a szalonnasütéshez, bográcsozáshoz alkalmas, kényelmesen körbeülhető tűzrakót. 

Na de, megmaradt ez a bizonyos nagy és meglehetősen nehéz hengeres elem, amivel sokáig egyáltalán nem tudtam, hogy mit kezdjek. Így hát pihenőpályára küldtem a kert alsó részére, ahol nincs annyira szem előtt. Aztán csak hullottak bele a levelek, időnként feltúrta körülötte egy vakond, és innen jött az ötlet, hogy miért ne lehetne megtölteni az egészet komposzttal bekevert, tápanyagban gazdag földdel, amibe később virágokat ültetnék.

Az ültetés közben azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a kő ládát a növényeken kívül valahogy mutatósabbá tenni, mert valljuk be, ez így azért nem annyira szép látvány. Magát a „kórház” zöld színt gyorsan tompítottam is a korábban már ismertetett módon, betonfestékkel.

A henger oldalán viszont nagyon zavartak a kiálló részek, ezt mindenképpen valamilyen esztétikus kerettel szerettem volna eltakarni. Így hát fogtam egy mérőszalagot meg a geometria tudásomat és végül egy szabályos kilencszög lett a befutó, amit maradék gyalult lécből valósítottam meg. Ehhez először kartonból készítettem sablont, majd jelölés után dekopír fűrésszel vágtam méretre a fa elemeket, a vágott éleket pedig simára csiszoltam.

Ezt követően Poli-Farbe Boróka Primer fakonzerváló alapozóval kentem be két rétegben minden egyes darabot, hogy a faanyag tartós védelmet kapjon szürkepenész, kékgombásodás, rovarkárosítás ellen. 

Teljes száradás után Poli-Farbe Boróka vízzel hígítható fabevonó vastaglazúrt vittem fel szintén két rétegben. Ez olyan dekoratív bevonatot képez, ami az időjárásnak, az UV-sugárzásnak kiválóan ellenáll. Nekem az egyik nagy kedvencem a dió árnyalat, így mint oly sokszor, most is ezt a színt választottam. 

Itt még az első réteg szárad…

Miután minden réteg megszáradt, végre jöhetett az elemek rögzítése a peremhez, amihez én egyszerűen csak ragasztót használtam. Nem akartam csavarokkal, vagy kapcsokkal megsérteni a lazúrozott védőbevonatot, és a látvány is szebb, ha nem látszódnak sehol csavarfejek.

Az így elkészült virágláda köré raktam némi dekorációt is, mert önmagában azért még mindig kilógott egy picit a környezetéből. Idővel szerintem még különböző növények, farönkök, kövek is kerülnek majd mellé, sőt, nagy valószínűséggel a borostány is fel fog rajta kapaszkodni…

Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, főleg azért, mert ezzel egy újabb – korábban feleslegesnek tűnő – elem kapott friss külsőt és funkciót a kertben.

A bejegyzés támogatója: