Pár hét (kényszer)pihenő után lassan, de biztosan a konyhaprojekt is újból halad előre. Nem, sajnos még nincsen készen, de már látom a fényt az alagút végén!

Aki netán lemaradt volna az előzményekről, az feltétlenül olvassa el ITT az erről szóló posztot, mert úgy lesz teljes a történet. Szóval legutóbb odáig jutottam, hogy a padló és a falicsempe is fehér lett, és összedugtam a fejem az asztalossal, hogy kitaláljuk az adott lehetőségekhez a számomra legtutibb megoldást.

Az eredeti elképzelés szerint IKEA felső szekrényt szerettem volna, méghozzá ilyet:

Hát ez nem a legolcsóbb darab… Ráadásul ebből több elem, két sorban kifejezetten drága mulatság. És akkor még nincs összerakva, felrögzítve, nincs világítás és persze méretben sem illeszkedik tökéletesen. Mitöbb az alsószekrényeket az idétlen méretek miatt meg sem tudtam volna oldani Ikeából, tehát ahhoz mindenképpen asztalost kellett hívnom. Úgyhogy végül az Ikeát teljesen elvetettem és maradt az asztalos!

Amíg a szaki a bútoron ügyködött, én apránként haladtam a munkafolyamatokkal. A lambériát (bal oldali fal) és a régi alsó konyhaszekrényt alapos tisztítás és javítás után lefestettem fehérre.

Mindkettőhöz az OBI 2in1 festékét használtam. Kellett belőle vagy 3 réteg a szekrényre, mert rettenetesen meg volt sárgulva, de most már az is hófehér.

Ezután következett a mennyezet és a falak festése, merthogy ugyancsak rájuk fért a renoválás:

Az a gyönyörű folt a falon egy korábbi beázás eredménye, amit eddig eltakart a hatalmas, mennyezetig érő felsőszekrényem, a mennyezeten pedig ott éktelenkedik a gyári nút, amitől frászt kapok (sajnos a nappaliban még megvan). Nos, a nút száműzéséhez vettem glettet, és szépen spaklival betapasztottam.

Érdemes egy kis vízzel megspriccelni a javítandó részt, mert így a glett jobban tapad a felülethez.

Ezután jön a száradás, ami legalább 24 óra, és előfordulhat, hogy még ezután is rá kell dolgozni glettel. Miután teljesen megszáradt, meg kell csiszolni, majd jöhet a festés! Itt érdemes tudni, hogy a glett simán ledobhatja a festéket, úgyhogy vagy használjunk mélyalapozót (ez a szakmailag helyes út), vagy úgy fessünk, hogy a hengerrel csak egyszer megyünk át rajta egy-egy festés alkalmával (ez nem annyira profi megoldás, de működik) . Ha ide-oda húzkodjuk a hengert, foltosan visszajön a festék!

A mennyezet festéséhez – mint a lakásom többi helyiségében is -, Poli-Farbe Platinumot használtam két rétegben (a glettelt sávon háromszor mentem át).

A falra ugyanaz az Árvalányhaj szín került, mint ami a nappaliban és az erkélyen is van, de mivel ez egy sötétebb helyiség, így a szín is sötétebb púder.

Haha, hát igen, hagytam egy kis emléket az utókornak:

Tehát a falak nagyjából készen vannak. Azért csak nagyjából, mert a tervezett bútor miatt egy kicsit a világítást és az elektromos kiállásokat is megbabráljuk, így javítani még biztos, hogy kell majd.

Pár napja az ablak is ki lett cserélve, aminek végre elérem a kilincsét, és nem csak bukóra, hanem teljesen ki lehet nyitni, ami a főzéskor nagyon praktikus (mert ugyebár az elszívót több okból is elvetettem).

Amúgy jogosan merülhet fel az a kérdés, ha már a bútor pöpec lesz, akkor a fali csempét miért nem vertem le és az alsó szekrényt miért nem robbantottam ki a helyéről. Ezek mind olyan feladatok, ami kosszal, sittel, sok macerával járnak, ráadásul a járólapot is újra kellett volna rakni egy részen, ezt viszont egyáltalán nem akartam. Festés, glettelés, vezetékezés belefér, a kis gyagyi panel csempe meg megmarad nosztalgikus emléknek, de azért nem mondok le arról, hogy egyszer majd metrócsempém legyen valahol…

Stay tuned!