Két hete vágtam bele a nappali felújításába, amivel lassan, de azért biztosan haladok. Mivel időszerű volt az elektromos vezetékek cseréje is, ezért a szoba festése előtt még ezt is megcsináltattam az egész lakásban…

Persze ez iszonyatos rumlival és kosszal járt, annak ellenére, hogy a villanyszerelő nagyon lelkiismeretesen eltakarított maga után minden nap. A lakás több pontján a vezetékek egyszerűen be voltak vakolva (cső nélkül) a falba, és emiatt sok helyen vésni kellett, amiért biztosan utáltak a szomszédaim, én meg az egész helyzetet.

Szakikám négy nap alatt mindent gyönyörűen kicserélt, új vezetékek (földelééés!), új szerelvények és a hiányzó helyekre végre új lámpatestek is kerültek. A vésések helyét még helyre kell hozni, de mivel a nappaliban csak egy kisebb részen kellett lyukat ütni a falon, így ezt könnyen ki lehetett javítani.

A falon lévő kisebb lyukak és repedések már be voltak glettelve, le voltak csiszolva, csak a festésre vártak.

A festés előtti precíz maszkolás sok idő, de megéri, mert utána sokkal haladósabb a festés, és biztos, hogy a fal és mennyezet találkozásánál, a nyílászáróknál is szép egyenes vonalat kapunk. Ehhez én mindig a legvastagabb maszkolószalagot használom. Viszont idén nem úszhattam meg a mennyezet teljes átfestését sem, így hát azt gurítottam át először.

Falfesték tekintetében az egyik kedvencem a Poli-Farbe Platinum. Erről már írtam az erkélytuningolás kapcsán is, de nem győzöm dícsérni ezt a szuper, magyar gyártású terméket. Rendkívül kiadós, nagyon jól fed, nem csöpög, és szépek a színei…kell ennél több? A mennyezet ragyogó fehér lett, ami alatt viszont az inspirációs fal kopottas fehér színe egyáltalán nem mutatott jól. Eléggé kétségbe estem, mert tudtam, hogy egyetlen módja van annak, hogy a fal ott is hófehér legyen… vettem egy nagy levegőt és átkentem az egész falat úgy, hogy a szavaknál szivacshengert használtam, így a fehér festék alatt a betűk pont annyira ütnek át, hogy újból ki tudom majd őket szépen festeni.

Igen, nagy munka lesz, tudom. De ez sosem riasztott vissza, ehhez a falhoz pedig ragaszkodom, hisz imádom, így nem volt kérdés, hogy ezt az áldozatot meghozom érte.

Ezzel együtt az ikozaéder lámpám is felkerült a helyére. Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez egy megosztó darab (több barátnőm is fújolt rá), de nekem bejön, úgyhogy ez lesz az étkezőasztal felett, ami egyébként még összeszerelésre vár. Merthogy időközben a kerek Ikeás asztaltól is megváltam – a legjobb helyre került: Merci-Ancsa dekorhoz -, én meg vettem egy újat magamnak.

A munkálatok alatt két napra elhagytam a bázist, kirepültem Frankfurtba a Creativeworld 2015-re: fotóztam, videóztam, inpirációkat gyűjtöttem (dolgoztam), de hazaérve első dolgom volt festőhengert ragadni:  újabb maszkolás és festés után a többi fal végre púder rózsaszínné vált!

Ugyanazt a finom árnyalatot használtam, amilyet az erkélyemnél is, és szebb lett a végeredmény, mint amit reméltem.

Megnyugtató és elegáns az összkép ilyen nagy felületen. Annyira vártam már a festés végét, hogy amikor készen lettem, rögtön el is takarítottam és minden bútort visszatologattam a helyére.

Most néhány napig élvezem az átmeneti állapot békés nyugalmát, aztán belecsapok a padló és a dobogó projektbe, nincs mese, azoknak is ki kell fehéredniük.

Így állok most, fáradt vagyok, de annál lelkesebb!