A nyúlketrechez használt dróthálóval már régóta szemeztem, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mi mindenhez lehetne felhasználni kreatívan. Most, hogy mindjárt itt van húsvét, adta magát, hogy ebből is készüljön valamilyen jópofa dekoráció.

A dróthálót szerettem volna természetes, natúr anyagokkal kombinálni: zsákvászonnal, raffiával, fával, amik textúrájuk és színük miatt is jól passzolnak egymáshoz. Az elképzelésem az volt, hogy valamilyen kis füles tárolót/kosarat készítek, amibe húsvéti díszek kerülnek, pl. „fészket” rakok tojással, és amit a későbbiekben is tudok használni, mondjuk ősszel gesztenye vagy tobozok gyűjtésére.

A FENSANET drótháló tekercsben kapható, különböző méretekben, szóval aki esetleg tényleg nyulak elkerítésére használná annak is lesz választék. 

Amire érdemes figyelni, hogy munka közben legyen kesztyű a kezünkön, vagy dolgozzunk nagyon óvatosan, mert az elvágott drótok hegyesek, könnyen karcolhatják vagy felsérthetik a bőrünket. A vágást érdemes csípőfogóval vagy drótvágóval végezni.

Bevallom, hogy nekem van egy növényollóm, amit növényekhez még sosem használtam, barkácsoláshoz viszont mindig, nagyon jól vág keményebb anyagokat is, mint amilyen ez a drót is. 

A kosár alja egy fa szelet lett, kifejezetten tetszik, hogy nem teljesen szabályos kör forma, van benne egy kis játékosság. A hálót úgy illesztettem köré, hogy az egy sor fedésben legyen. A rögzítéshez kapocsbelövőt használtam. Az egymásra fekvő hálót egy-egy ponton elvágva hajlított csőrös fogó segítségével illesztettem össze.

Apró személyes kitérő, hogy ezt a fogót apukámtól kaptam, bele van karcolva a monogramja. Minden jel arra mutat, hogy a barkácsolás iránti szenvedélyem is tőle örököltem, de a gének mellett – még iskolás korom előtt – ő tanított meg bánni a kalapáccsal, a fűrésszel és a fúrógéppel is. 

Az elkészült tároló kosárkáról már csak a füle hiányzott. Ehhez NATURESAC átteleltető zsák varrott szélét vágtam le, és ragasztópisztollyal rögzítettem. Ezt tulajdonképpen varrással is meg lehetett volna oldani, pláne, hogy később a tű is előkerül majd…

A juta zsákhoz néhány gondolatot még fűznék. Én nagyon szeretem ezt az anyagot, szívesen használom dekorációkhoz. Az egyik kedvenc korábbi alkalmazása, amikor növény kaspójára húztam rá, erről ITT írtam. 

Egyébként nem csak zsák formában kapható, hanem méterre is lehet venni (NATUREROLL néven érdemes rákeresni). Ezzel a fagyérzékeny nagyobb növényeket is körbe lehet tekerni téli időszakban, a zsákot pedig rá lehet húzni kisebb bokrokra, cserepes növényekre. A minap a hajnali fagyok miatt vettem megint elő, szükség volt rá. A szabadban idővel persze szürkülni fog, és jópár év múlva le is bomlik.

A zsák egyik széléből egyenlőszárú háromszögeket vágtam ki, amiket a tükörtengelyük mentén félbehajtottam és a széleket fércöltéssel összevarrtam. 

Közben folyamatosan töltögettem egy régi párna töltőanyagával, hogy a végén helyes kis répa formát kapjak. A felső rész összehúzása előtt raffiát (RAPHIA) csomóztam össze és hajtottam félbe, majd ezt helyeztem a nyílásba. 

Ezt végül szintén fércöltéssel húztam össze, de simán össze is lehet kötni. 

Ha már egy répa készült, akkor persze több is, és végül egy (újabb) nyuszit is összedobtam mellé. Mivel a legutóbbi barkácsolásból még bőven maradt ferdén elvágott farönköm, így a test most is ebből készült.

A füleknél ezúttal is drótot használtam, mint legutóbb (GALVA WIRE), ám most kicsit másképp, ugyanis nem sodort zsineggel, hanem a juta zsákvászonnal kombináltam. Először összeférceltem két fület, mert eredeti terv szerint ebbe hajlítottam volna bele a drótot. De aztán végül a drótot is „fércöltéssel” vezettem végig a zsineg mellett (szóval elég lett volna egy réteg anyag is, de így legalább masszívabb a fül). A rönkre a füleket egyszerűen rácsavaroztam a hátsó oldalon, szóval most fúrógépre sem volt szükség. A raffia bajusz ugyancsak csavarozással került rá, a csavarfej eltakarására most is öntapadós filcet használtam, a szemeket alkoholos filccel rajzoltam meg.

Íme, az elkészült dekorációk külön-külön:

A kajla, nagyméretű nyuszifüleknek kifejezetten jól áll a rojtos szél, olyan, mintha szőrös lenne.

A kosarat természetesen meg is lehet fordítani és kis lerakó felüleként is funkcionálhat. Könnyebb dolgok vagy egy kis cserép virág mehet rá, bírni fogja. A kosarat ugyanazzal az alappal, de más magassággal is elkészítettem, amibe végül az eredeti elképzelés szerint valóban egy kis fészket készítettem tojásokkal, tollakkal.

Együtt is jól mutatnak, bárhova is tesszük őket. 

A kertben fotóztam a kompozíciót, de amint elkezdett szemerkélni az eső, gyorsan be is hoztam a fedett teraszra, hiszen az ünnepek alatt úgyis itt fog díszelegni ez a helyes kis húsvéti dekoráció. Az ünnepek után a nyuszi mehet vissza a cilinderbe (dobozba), ahonnan jövőre már csak egy mozdulattal fogom elővarázsolni!