Íme a munka, ami az egyik legnagyobb kihívást jelentette számomra…

Vászonra varázsolni ecsettel és festékkel egy modellt: Tari Györgyi természetes szépsége, kedves mosolya talán ismerős lehet reklámokból, plakátokról, magazinokból, nekem mégis olyan oldalát kellett megmutatnom, ahogyan még nem láthatta őt senki. A képet párja rendelte tőlem új lakásukba, úgy, hogy minderről Györgyi semmit sem tudott…Először felmértem a lakást: Megbeszéltük hova és mekkora kép kerüljön, figyelembe vettem a lakás színeit, stílusát, hogy a kép tökéletesen illeszkedjen a térbe és még inkább harmóniát varázsoljon az új otthonba.

Több kép közül választottam ki azt a képet, ami minden szempontból ideális alapja lehet a megrendelő által elképzelt stilizált képnek. Tulajdonképpen azért szeretem ezt a technikát, mert a jól megtervezett kontrasztok, a kevés szín használata minden egyes szereplőt letisztult, egyszerűsített formában mutat meg… persze sokféle módon lehet a képeket „öltöztetni” az ecsettel, de erről majd egy másik bejegyzésben…

Nos, ennél a képnél pont az volt a legnagyobb nehézség, hogy maga a fotó eleve profi volt: tökéletes smink, ideális megvilágítás, jól eltalált megvágás. Ezt „lesimítani” egyet jelentett azzal, hogy Györgyi arcát gyakorlatilag elrontom, és a tervezés során is folyton azt éreztem a megrendelővel együtt, hogy a jellegzetes finom vonások elhagyása, a digitális sminklemosó alkalmazása nem vezetnek jó irányba.

Napokon át próbáltam megtalálni az utat a fotorealisztikus élménytől elkanyarodva  a minimalista vonások felé úgy, hogy a végeredményen Györgyi mosolyogjon ránk. Végül a megrendelő elégedetten vette át a képet, és Györgyinek is sikerült örömet szerezni vele…