Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, nincsenek konkrét terveim, vagy merész álmaim erre az évre, viszont annál inkább célom, hogy a környezetem (otthonom, faházam) és a környék, ahol éppen töltöm a mindennapokat, az rendben legyen. Sok kisebb-nagyobb javítási/karbantartási és félbehagyott munka vár rám idén, ezekkel januártól el is kezdtem foglalkozni.

Kezdjük az itthoni dolgokkal, mert október közepe óta itt vagyok a legtöbbet, ez a bázisom. Bárki, aki meglátogat dícséri, vagy ti, akik csak különféle fotókon látjátok ezt az otthont, azt állapítjátok meg, hogy milyen szép, hangulatos, otthonos környezetben élek. Ezt én is így érzem, és nagyon szeretem az otthonomat. Az elmúlt közel 5 évben, (amióta itt lakom) velem együtt formálódott, alakult, szépült, nincs olyan helyisége, ahol ne a megmentés/újragondolás, fenntarthatóság és a DIY szemlélet lett volna elsősorban a motivációm. A kezdeti elképzelések mára több szempontból felülíródtak, ami persze elsősorban a faház hatásának köszönhető. Erre már csak ráerősít az, hogy a lakberendezés területén is fontos tényező lett a környezet védelme, akár az anyaghasználatot, akár a bútorokat, kiegészítőket, akár az újrahasznosított vagy újrahasznált lehetőségeket, vagy éppen a beszerzési forrásokat nézzük. Ez óhatatlanul rám is hat, sőt, meglehetősen összefonódik a szemléletmódommal.

Persze, azért nálam is vannak újonnan vett bútorok, de emellett ugyanúgy megtalálható a 20 éves kissé rozoga, többször javított Ikea komód is, amit még az első lakásomból hoztam magammal. A legtöbb kisbútorom garázsvásáron vett, vagy lomtalanításból mentett darab. Egyetlen burkolatot sem vertem le vagy szedtem fel csak amiatt mert nem az én stílusom, amit csak lehetett átfestéssel mentettem meg. Erről még jó sokat tudnék írni, de minden itt van a blogon, a lakás megszépülésének folyamata jól végigkövethető.

Viszont még mindig vannak olyan részletek, amiket rendbe kell hoznom. Vagy azért, mert az 5 év alatt sem sikerült sort kerítenem a javítására (háh, a suszter cipője…), vagy azért, mert egy korábbi megvalósítást időközben valamilyen ok miatt újraterveztem, vagy azért, mert mondjuk valamelyik festett felület megérett arra, hogy frissítsem, vagy éppen azért, mert egyszerűen elromlott, megrongálódott valami. 

Na, ezek azok, amikkel január óta a szabadidőmben molyolok, pepecselek itthon, és néhány kivételtől eltekintve ezek többnyire nem is látványos változások. Viszont nekem megvan az a sikerélmény benne, hogy amikor ránézek, már nem az jut eszembe, hogy: „nah, ez is rám vár még…” A teljesség igénye nélkül mutatok néhány példát. 

Kezdjük az erkélyajtóval, ami a korához képest elég jó állapotban van. Egyedül a kilincs és a zár volt az, ami már nem igazán működött, ha be akartam csukni az ajtót, egy jó nagyot kellett rajta löknöm, a szomszédaim nagy örömére. Úgyhogy leszereltem az kilincset és kiszedtem a régi, beragadt zárszerkezetet… Kicsit kellett faragnom is az ajtón, mert hiába kerestem, az új szerkezettel a régi paraméterek nem teljesen voltak kompatibilisek sem a kilincsnél, sem a kulcslyuknál.

A hengeres csiszolófejjel pikk-pakk megoldottam az egészet mindkét oldalon. 

És ha már eddig eljutottam, akkor az egész felületet újrafestettem, hiszen ehhez még sosem nyúltam, és az évek alatt bizony ez is halványsárga lett. Egyébként most is, mint oly sok festendő felületnél (ITT) Poli-Farbe Cellkolor Aqua alapozóval és zománccal dolgoztam.

Amúgy nem terveztem, hogy ebből blogposztot írok, szóval vegyesen, különböző napszakokban telefonnal és géppel készült egy-egy fotóval tudom nektek prezentálni a javítgatások részleteit és a végeredményt. 

Ez az erkélyajtó egyébként sokat van nyitva, mert ki-be mászkálok a „télikertbe„, főleg mostanság, amikor a délelőtti napsugarak olyan jól felmelegítik, hogy kint lehet kávézni, olvasni. 

Ezt-azt átrendeztem a falakon,  a növényeimet is átvariáltam a kaspókban, de még nem értem a végére (talán sosem fogok), mert ha nem is állandóan, de időről időre azért keresem a meglévő és esetleg újonnan bekerülő dolgok számomra ideális helyét itthon.

Amikor a lomtalanításról megmentettem ezt a kis retro bútordarabot (pedig megfogadtam, hogy többé nem hozok haza ilyet), csak odaraktam ideiglenesen az erkélyajtó és a hálószoba bejárata közé, hogy ne legyen útban, míg felújítom és kitalálom, mi legyen a sorsa. Annyira megszoktam és megszerettem itt, hogy miután javítással, csiszolással és festéssel új életet leheltem bele, már nem is akartam sehova máshova tenni. 

Ennek a felújításáról videó készült tavaly év végén, de egyelőre nem került ki, így ezt még nem tudom megosztani veletek. Viszont közelebbről azért megmutatom:

Sikerült a nappali falának Poli-Farbe Platinum Vasvirág színét is teljesen befejezni, az utolsó, legeldugottabb sarok kb. 2.5 nm-es felületén is elfedtem a korábbi púderes Árvalányhaj árnyalatot. A korábbi falfestésről ITT írtam. 

Ugyanitt a függönyöket is lecseréltem. Igyekeztem valami okos megoldást találni, amivel a legkevesebb dolgom és költségem van. A csere oka egyszerűen az volt, hogy én még mindig az előző tulajdonos által itthagyott Ikea MATILDA függönyt használtam, amit ugyan nagyon szerettem, de már több helyen el- vagy kiszakadt, és persze itt-ott megvarrtam, de zavart, hogy a javítások ezen az áttetsző függönyön közelebbről látszódnak. Szóval leszedtem, kimostam és leviszem a faházhoz, ott ugyanis tavaly óta szintén MATILDA függönyeim vannak, és tudok melléjük kisebbeket varrni az ablakokra, vagy egyszerűen a teraszon használni árnyékoló függönynek (bár ez az ötlet még csak fejben van meg). 

A lényeg, hogy a nappali ablakára átraktam a hálószoba fehér függönyeit, szóval eddig nulla forintból kihoztam az egészet. Csakhogy így meg a hálószobában hiányzott nagyon, és arra gondoltam, hogy fehér helyett, most valami szép zöldes árnyalatot keresek. Ilyenkor elsőként mindig az Ikea termékeit futom át, nagyon szeretem a függönykínálatukat és bármikor át tudok ugrani a kutyával élőben is megnézni/megvenni. Találtam egy 100% pamutból készült zöld SILVERLÖNN függönyt, amit egészen véletlenül Ikea Family-vel 4990,- Ft-ért meg tudtam venni.

Ahh, hát valami gyönyörű, ezt már a facebookon és az instán is láthattátok. Tudom-tudom, hogy az alja így szép, ahogyan ráomlik a parkettára, nekem is nagyon tetszik, de sajnos tényleg nem praktikus, a porcicák 2-3 nap alatt tanyát vernek az alján. Szóval fel fogom varrni, de egyelőre ez még várat magára, addig kergetem a porcicákat.

Ezeken kívül sok olyan aprósággal elbíbelődtem, mint pl. falba ütött szög helyett csavaros akasztó rögzítése tiplivel, zuhanyfej számára falitartó felszerelése, lyukak glettelése itt, ott, amott. A konyhában a felsőszekrények alá felfúrtam még 2 sínt a meglévő mellé. Az ezeken lévő kampókon most több növény, bögre, alátét (ami a nagyon ritkán használt konnektort takarja), valamint kéztörlő lóg. Praktikus okok miatt bőven elég, ha nálam csak ennyi dolog van szem előtt. 

És ha már konyhánál tartunk: itt is túlvagyok egy falszakasz újragondolásán. Olyan, de olyan régóta halogattam ide a tolóajtó megvalósítását, hogy végül teljesen elvetettem, és úgy döntöttem, hogy ha már úgysem kell az ajtónak hely, akkor legyen itt egy tárolásra alkalmas bútor és valami szín a fehér falak helyett.  

Erről szeretnék külön blogposztot írni, mert megérdemel egy hosszabb elmélkedést a maradék falfesték felhasználásáról, a saját színkeverésről, a precíz maszkolószalagozásról, és arról, hogy mennyit dob a konyhán ez a csodaszép zöld színfolt.

Végül, de nem utolsó sorban adós vagyok még a mosókonyha újraszabott verziójával is, amiben szintén van pár költségkímélő, okos megoldás, amiből talán ti is meríthettek ötletet a villanyóra eltakarására, vagy pl. megtudhatjátok, hogy milyen kompromisszumokkal érdemes egy Ikea PLATSA elemet dekopírral kettészabni.

De hogy ne kelljen rá sokat várnotok, igyekszem ezt mihamarabb megírni.