Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön… 

Igyekeztem a helyet okosan megválasztani a háztól való elhelyezkedést, tájolást, fényviszonyokat, vízvételi lehetőséget figyelembe véve. Igazság szerint ezt a területet már két évvel ezelőtt kinéztem magamnak veteményes céljából, csak akkor még a nagy víztartály magasodott felette:

Ezt tavaly sikerült lebontatni, és a tartály része azóta vízgyűjtőként remekül funkcionál, amiről ITT írtam. 

A tartály alatti többnyire gyomos és enyhén árkos részre sokszor került fűnyesedék, elszáradt ágak, levelek, ezekkel kezdtem el feltölteni. Később hordtam rá földet, a nagy komposztálómból (ITT) is került rá tápanyagban gazdag, érett komposzt. Mindenképpen szerettem volna, ha az egésznek van egy jól definiált határa, egészen pontosan egy kerete.

Szóval, még tavaly vettem a Praktikerben 150 cm hosszú gyalult fenyődeszkákat és még előszedtem a pincéből négy darab – egy korábbi elképzelés alapján beszerzett nagyobb méretű – sarok összekötő lemezt (amikor még azt hittem, hogy új pergolát fogok a terasz fölé építtetni).

A lécekből két-két darabot meghagytam eredeti méretben, további két-két darabot dekopírfűrésszel vágtam 120 cm hosszúságúra. 

Így a veteményesem némi csavarozás után egy téglalap alakú rész lett. 

Ez pont az a méret, ami a valamikori állványzat helyét betölti, sőt, a hosszanti oldalak túl is nyúlnak az eredeti rögzítési pontokon, de a közepét még nagyon kényelmesen el tudom érni. 

Annyi hiba viszont csúszott a projektbe, hogy a keretet belülről eredetileg lenolajjal terveztem átkenni, kívülről pedig Boróka vizesbázisú dió árnyalatú lazúrral (amit oly sokszor használtam már itt a faháznál), és ha ezt a sorrendet tartom is, akkor valószínűleg nem a lazúrozás végén kapok a fejemhez, hogy belülre nem ezt kellett volna. Késő bánat, ez már így marad, legközelebb a lenolajjal kezdek és akkor ilyen nem fordul elő. Merthogy, ha ez a kis veteményes beválik, akkor már tudom, hogy merre terjeszkedek tovább. 

A keret  elhelyezése után még került a veteményesbe 60 l föld. Igen, tudom, mehetne bele még több is, hogy egy mutatós magaságyás legyen, de ez egyáltalán nem volt célom, már csak azért sem, mert szeretném kitapasztalni, hogy egyáltalán jól érzik-e itt magukat a vetett magok és elültetett palánták, ráadásul itt azért a szélvédelemre is gondolni kell, szóval jó ez a magasabb keret, ami ráadásul Franci szabad átjárását is meggátolja… Nagyon jó kutya, érti a NEM-et, de ha a labda kereséséről van szó, az időnként felülírhatja a dolgokat.

A földet szépen elegyengettem gereblyével, és szóltam Anyukámnak, hogy hozhatja a magokat és palántákat. 

Most két sor paradicsom, két sor paprika, 2 sor karalábé, bokorbab, és római saláta magok vannak elültetve, illetve elvetve. A tavalyi évben a teraszon, az egyik kőládában sikeresen neveltem koktélparadicsomokat (ITT), remélem, hogy a kerti veteményesben is szépen össze fog jönni. Természetesen a karózást sem felejtem el. 

Az összképen az is sokat dob, hogy a kiálló vízvezetéket egy vadászkerítés elemmel eltakartam (ez egyelőre nincs fixen rögzítve, mert ennél sem látom még, hogy esetleg nem árnyékolja-e le a veteményest, de remélem, hogy nem), valamint az is, hogy a betonfedeles vízaknát, amit amúgy sem mutogattam eddig, mert semmi szép nincs benne, ágyásszegéllyel körbekerítettem és tettem rá növényeket kaspóban, lábosban, amit találtam.

Kétség kívül a legköltséghatékonyabb instant megoldás, amit persze lehetne még tovább gondolni, de nem érzem szükségét. Már így is megnyugtató érzés kinézni a konyhaablakon:

És akkor most mindenki tekerjen vissza a bejegyzés elején lévő állványos víztartályos fotóra, csakhogy tényleg meglegyen a kontraszt…

A tavaly elültetett fügém egyébként szépen fejlődik a háttérben, remélem, pár év múlva két pofára legelhetjük róla a mézédes termést. 

A kerítés mentén egyébként sokféle növényem van már: citromfű, menta, rozmaring, szélrózsa, bőrlevél, nefelejcs, írisz, varjúháj… Minden évben ültettünk ide valamit, majd hozok róluk fotót, amikor elkészítem a kertben lévő növények térképes listáját…

A veteményes keretéből vágáskor leeső deszkavégek pedig nem hulladékok, hanem maradék alapanyagok, amiket természetesen még fel fogok használni, és már tudom is, hogy mire!