Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van, miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek, mostanság semmi szabadidőm nincsen, úszom a jobbnál jobb és sok energiát igénylő munkákban, viszont emellett jópár szívügyem is van, ami éltet, mozgat, és amiről örömmel pötyögök akár pihenés helyett. Szerintem ezek jó dolgok, és talán mást is megmozgat…

A reggeli kávé mellé megint hoztam egy friss blogbejegyzést. ☕😊 Ezúttal a lakókörnyezetünk, a közösségi összefogás, a komposztáló átforgatása a téma, megkoronázva a hétfői Virágzó Zugló program közös ültetésével és egy növénylistával.🌸🌿

https://juditu.hu/kozossegi-komposztforgatas-es-novenyultetes/

Ez az eső pedig nem is jöhetett volna jobbkor, mint most, amikor az elültetett növényeknek a legnagyobb szüksége van az öntözésre.🌧🙏Amióta itt lakom (2017) folyamatosan azon vagyok, hogy a lakóközösséget kicsit felrázzam, összekovácsoljam. Sok idős szomszédom van, akik a kezdetektől itt élnek, mindent tudnak a házról és a környékről, de még több a lelkes fiatal, akik az elmúlt években költöztek be. A társasházunk maga régi, sok probléma van vele, ezért fontosnak tartom az egymás közötti kommunikációt és azt, hogy tudjuk ki lakik mellettünk, felettünk, alattunk, mert egy csomó dolgot könnyebb így megoldani. 

Létrehoztam egy fb csoportot, ahol már egészen sokan vagyunk: tudunk egymástól kérdezni, egymásnak segíteni, fontos ügyekről rögtön tájékoztatni egymást.

Amolyan önkéntes gondnokként rendbentartom a kukákat, szedem a szemetet, információs feliratokat gyártok (pl. a kukák helyes használatáról), foglalkozom a lakók ügyes-bajos gondjaival, tartom a kapcsolatot a közös képviselővel, aláírásokat gyűjtök, meg ilyenek. Sok dologban a lakótársak is készséggel besegítenek, akár maguktól, akár, ha segítségek kérek egy-egy adott probléma kapcsán, mint pl. ITT.

Szokták kérdezni, hogy honnan van ennyi energiám, meg hogy egyáltalán miért csinálom? A válasz egyszerű: nem bírom nézni, ha valami problémás, ha szemetes a park, ha a kukák nincsenek rendben, ha gazos a ház töve, ha nem csukódik be a kapu, stb. Nem tudom elfordítani a fejemet és azt mondani, nem az én gondom, oldja meg, aki akarja. És őszintén szólva nagyon jó érzés egy-egy megoldott feladat után konstatálni, hogy „ahhh, ez is rendben van”. Egyszóval mozgat, hogy megoldjam, és megnyugtat, mikor megoldódik.

És nem felvágni akarok vele, csak elmesélni, és hangsúlyozni, hogy a dolgok maguktól sosem oldódnak meg, kell hozzá legalább egy ember, de ha többen is csatlakoznak hozzá, akkor még előbb sikerre lehet vinni bármit. És abban is biztos vagyok, hogy sokan működnek még így, nem én vagyok a csodabogár. 

Kicsit megint elkalandoztam, de valójában a közös komposztálónk idei átforgatása, és a legutóbbi közösségi ültetős projektünk sem jött volna össze, ha nem ismerjük egymást, és nincs egy fórum, ahol lehet az ügyben felhívást kezdeményezni. 

A közösségi komposztálónkról ITT írtam először, a tavalyi átforgatásról pedig ITT. 

Most, így visszaolvasva a legelső posztot, az említett Ildikót azóta ismerem, mitöbb jóban vagyunk, és a komposztálásban sem vagyok már kezdő kis zöldfülű.

Az idei komposzt forgatáson nem voltunk annyian, mint tavaly, de így is volt pár ember, aki beletette a magáét, és pár óra alatt elvégeztük a piszkos munkát. 

A komposztáló és környéke tele van élettel: gilisztákkal, különféle rovarokkal, bogarakkal, csigákkal, öröm volt nézni. 

Most nem volt szükség arra, hogy fákat hasogassunk, ágakat daraboljunk, mert a komposzt forgatás előtti hetekben szépen rendberakták a parkot.

A kinyert friss, porhanyós, tápanyagban gazdag földet ezúttal nem szitáltuk le, és osztottuk szét egymás között, hanem egy része ment rögtön a növények alá, a másik felét pedig az általam elképzelt új virágágyásunk helyére húztam.

Na de, honnan is jött a virágágyás ötlete? Hát onnan, hogy a tavalyi társasházi tetőfelújításunk során, amikor hozták az alapanyagokat, akkor a munka végeztével 1-2 raklap itt maradt. Hónapokon át áztatta az eső, esett rá a hó, tűzte a nap, és én folyton azon agyaltam, hogy mit kezdjek ezekkel, hogy ne kerüljön a lomtalanításba (pláne ne a kukákba!), végső esetben a faházhoz terveztem elvinni:

Aztán egyszercsak beugrott, hogy szétfűrészelve és kiegészítve még raklap elemekkel éppen alkalmas lenne arra, hogy egy színes virágágyásunk legyen a komposztálók mellett. Úgyhogy, szóltam az egyik ügyeskezű szomszédnak, akivel hipp-hopp feldaraboltuk kézi fűrésszel a raklapokat és pántokkal, szegletvasakkal egymáshoz rögzítve kialakítottuk a leendő ágyásunk szegélyét. 

Az új ágyásban földdel kevert avart is szétterítettünk, és jelzés értékkel beleraktunk egy elvirágzott nárciszt, amit az egyik szomszédom hozott.

Folytatásként hoztam a faháztól gólyaorrot, íriszt, őszirózsát, és a lakók is adtak még hagymásokat (nárciszt, jácintot). Sőt, az egyik kedves olvasóm ugyancsak felajánlott hagymást, szóval azt is eldugdostam az új ágyásban és megjelöltem.

Mindeközben a korábban megpályázott Virágzó Zugló program is a megvalósítás fázisába lépett. A szakmai segítséget nyújtó kertésszel személyesen egyeztettem a helyszínen (éppen a komposztforgatás előtti napokban), átbeszéltük az adottságokat, és a megvalósítási lehetőségeket. Én már akkor majd kiugrottam a bőrömből, merthogy nemcsak a ház mögötti parkban, hanem a ház másik oldalán, az utcafronti részen is lehetőség nyílt az ültetésre. Ugyan itt csak a fák alatti kis 1-2 nm-es területek gyökérmentes részeit lehetett beültetni, de hát az is jóval több, mint amit reméltem.

Az ültetés éppen április 22-re, a Föld napjára esett, ha akartuk volna se tudtuk volna ennél jobban időzíteni ezt a kb. két órás programot.

Ültetés közben nem sok időm volt fotózni, de azért született pár fotó a kipakoláskor, a munkafolyamat közben, és persze utána is.

Az ültetéshez érett marhatrágyával javítottuk fel a földet, amit ugyancsak biztosítottak számunkra.

A növények a Borhy kertészetből érkeztek, amit egyébként nagyon szeretek, tavaly ilyenkor náluk vettem a cseresznyefámat is, ITT tettem róla említést. 

Az ágyásba kerültek egynyáriak, évelők, mögé pedig cserjék, amik idővel a komposztálót kicsit eltakarják majd… 

A ház utcafrontján egyelőre kevésbé látványos a változás, a nagy fák alatt egyelőre még nagyon kicsik a növények, és itt egy-egy ágyásrészbe csak 7-10 növény került. 

Mindenképpen fogok köréjük fabrikálni valamilyen szegélyt, mert itt azért könnyebben letaposhatják az emberek, illetve a kutyák. 

Írtam egy kis listát a növények nagy részéről, egyfelől, hogy nektek tudjak információt átadni ezügyben, másfelől van közte olyan, amit a faháznál is szívesen látnék, szóval ha nem cserebere útján, akkor vásárlással fogom beszerezni a Borhy kertészetből. 

Remélem, hogy tetszett ez a bejegyzés, és kaptatok belőle némi ihletet arra vonatkozóan, hogy az otthon falain kívül milyen lehetőségek vannak egy szebb, tisztább, barátságosabb környezet kialakítására. 

Az otthoni DIY projekteket sem engedtem el, csak hát most, amikor csak lehet, inkább a szabadban tevékenykedem, akár itthon, akár a faháznál…