Remek szervezéssel és egy szuper csapattal elbontottuk a terasz felett rogyadozó pergolát, hogy jövőre épülhessen helyette egy új. Picit azért hiányzik, mert már teljesen a szívemhez nőtt még ilyen állapotában is…

Év elején még úgy gondoltam, hogy idén a lebontás után, rögtön fel is húzzuk az új elemeket. Aztán a tavasz folyamán volt időm ezt alaposan átgondolni, és úgy döntöttem bőven elég (a testemnek, a lelkemnek és a pénztárcámnak), ha idén csak bontunk. Így hát összeszerveztem a csapatot, gondoskodtam a bontáshoz szükséges eszközökről és persze megfelelő mennyiségű élelemről, hogy ezeknek a drága jó, izmos, segítőkész legényeknek tudjak finom ételt is adni. 

A pergola később épült, mint a faház, de hogy pontosan mikor, azt nem tudom, majd megkérdezem az előző tulajdonosokat. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi években sokszor volt javítva és vas elemekkel megerősítve, hogy stabilan álljon.

Én már nem akartam tovább javítgatni, nem lett volna értelme, a fa néhol teljesen elkorhadt már…

Még ősszel levagdostam róla a felfuttatott szőlőt (ITT), aztán idén tavasszal a futtatást segítő kordonhuzalokat is, már amit elértem. Magához a bontáshoz szereztem még létrákat, mert a faháznál lévők túl alacsonyak voltak, képtelenség lett volna rajtuk biztonsággal dolgozni.

Viszont egy csuklós létrával és egy meghosszabbítható változattal már szakszerűen nekifoghattunk a munkának. 

Vettem még a srácoknak munkavédelmi kesztyűket, és bizony szükség is volt a használatukra, szálkás, rozsdás cuccokkal jobb ezekben dolgozni.

Magát a lebontást a felső elemekkel kezdték a srácok. Ehhez szükség volt még az akkus fúró/csavarozómra, ami a masszív rögzítést biztosító, őrületesen hosszú csavarokat kiszedte a helyéről. Hozzáteszem szegény gép derekasan küzdött, mert nem volt könnyű dolga. 

Szép sorban az összes elem lekerült… Azt hittük egyébként, hogy ez lesz a nehezebb dolog, de mint kiderült a felső összekötő elemek (a vízszintes rész) nagyon összegyógyultak az oszloplábakkal és a karpántokkal, úgyhogy végül ez volt a küzdelmesebb rész. Be kellett vetni a csavarlazítót, a harapófogót, a kalapácsot, sőt, még a flexet is.

Végül persze minden lekerült… Én egy helyre gyűjtöttem a rozsdás szögeket, a srácok meg szépen egy kupacra rakták a kibontott elemeket.

Ezekkel még lesz további dolgom, szét akarom őket válogatni és a még használható darabokból szeretnék egy lépcsőt építeni, mert a kert aljában lévő komposztálóhoz mindig egy oldalsó lejtőn lépdelek le, jó lenne egy egyszerű, földbe épített lépcsőféleség, tudjátok, mint az erdei túrautakon a meredekebb részeken. 

Az oszlopok talprészén ott hagytuk a bebetonozott vas rögzítést, majd Miki szakim (a Térnyerőkben dolgoztunk együtt először és azóta folyton összehoz minket valamilyen klassz munka) megmondja, hogy ezt újragondoljuk-e… 

Pergola nélkül is cuki a házikó, pár nap alatt egészen meg is szoktam:

A srácok még sok kisebb dologban is segítettek, pl. pár szőlőtőkét is kiástak, leszerelték a házon lévő antennát, és segítettek egy bambusznád kerítés felrögzítésében, amiről persze külön bejegyzés is lesz. 

Munka végeztével pedig felavattuk a medencét és nekifogtunk a kerti grillezésnek is, de ezekről is lesz még részletesebb beszámoló a további bejegyzésekben.

A bejegyzés támogatója: