Rögtön azzal kezdeném, hogy nem, nem szoktam kukákból kiszedni és hazahozni dolgokat. Viszont az utóbbi időben a kukák mellől olyan cuccokat szedtem össze, hogy mostanra egy szép kis válogatást tudok Nektek mutatni belőlük.

Na, jó a szelektív gyűjtőedényekben szoktam rendezkedni, ha nem megfelelő hulladékot látok bennük, de egyébként tényleg nem szoktam kukabúvárkodni. A helyzet viszont sajnos az, hogy itt Zuglóban egyre durvább az utcán tartott hulladékgyűjtő tartályok okozta szeméthelyzet, hisz már nem csak a kukák körül rémísztő a látvány, de a járdákon, úttesten és a parkokban is. 

Nekem ez nagyon fájó pont, évek óta futom a köröket a különféle hivataloknál, illetékeseknél ezügyben, ez-az kicsiben történik, de a fő problémára nincs megoldás. Sajnos, azt is meg kell állapítanom, hogy az emberek többségét egyáltalán nem érdekli az otthonuk ajtaján kívüli szeméthelyzet.

Sok erőfeszítésembe és munkámba került, hogy elérjem azt, hogy a mi lépcsőházunk kukái rendben legyenek. Bő egy év kellett, mire sikerült a lakókat is “ránevelni” a helyes kukahasználatra. Persze, albérlők jönnek-mennek a házban, időnként kerülnek fura dolgok a kukák mellé, de 10-ből 9 alkalommal már rendezett, tiszta kukák várnak lent és szerencsére ebben a törekvésemben más lakótársaim is segítségemre vannak már és maguk is részt vesznek abban, hogy az elért állapot meg is maradjon.

De sajnos a környéken ettől még borzalmas a helyzet. Létra, sitt, matrac, szekrény, fotel, karácsonyfa, tv, hűtő… ez csak pár olyan dolog, amikbe napi szinten futok bele kutyasétáltatás közben. Nem győzöm bejelenteni az eseteket, a telefonomon szinte már több a kukás kép, mint a kutyás.  Szerintem ez nagyon nincsen rendben, és bár ezek utcán való elhelyezése illegális hulladéklerakásnak minősül, valahogy mégsincs rá megfelelően alkalmazott bünti, ahogyan a kukák közterületen való tartós tárolására sem, pedig egyébként – az ürítés időszakát kivéve – tilos tartósan a járdán, netán úttest szélén tárolni őket. Hozzáteszem a mi kukáink is kint vannak, de legalább a házfalnál, egy beugró részben (aminek még teteje is van, tehát nem ázik) így sem a gyalogos forgalmat, sem az úttesten közlekedő autókat nem akadályozzák, és a környéke is tiszta.

Rendkívül elkeserítő amúgy, hogy az emberek fejében az az alap dolog sem tiszta, hogy “NE SZEMETELJ”, amit már óvodában megtanultunk, ugyebár. Vagy hát ki megtanulta, ki nem…

Na de, jöjjön némi kis öröm is az ürömben: az utcai kukahelyzetből adódóan jónéhány dolgot mentettem már meg kukák környékéről, aminek egy része itthon van, és van olyan is, ami a faháznál lelt új otthonra.  Nyugalom, vagy kesztyűben nyomom, vagy kutyakaki zacsival fogok meg bármit is, és természetesen az alapos tisztítás, fertőtlenítés, sikálás sosem marad el. 

Egyébként egyáltalán nem érzem cikinek a dolgot, nyilván nem azért hozok haza ezt-azt, mert nem telik rá, de egyszerűen a szívem szorul össze, amikor egy még ép, használható tárgyat, netán élő növényt látok a kuka mellett heverni. Ha én nem veszem fel, lehet más megteszi, de ha mégsem, akkor előbb-utóbb ezek a szeméttelepen kötnek ki, holott még hosszú évekig lehetnének dísz vagy éppen egy kis gondoskodással funkcionális, praktikus tárgyak is. 

Mutatom az első kedvenc bútordarabot, amit lassan 4 éve, a saját házunk pincéjéből mentettem ki, amikor lementem lomtalanítani és rendet rakni. Egyszerűen nem lehetett közlekedni a lépcső mellett, annyi lom volt ott egy kupacon, ki tudja már hány éve. Amikor elkezdtem az éves kerületi lomtalanítás alkalmával a kupac elemeit felhordani, akkor láttam, hogy egy szép, régi hintaszék is itt árválkodik. Persze, itt-ott sérült volt, de sajnáltam volna ezt is kidobni. Alaposan leporoltam, és felhoztam a fürdőbe, hogy jól átsikáljam, lezuhanyoztassam, és megnézzem, nem lakik-e benne valami kis apró lény (nem lakott).

Kis szerelgetés, ragasztás után először az erkélyem dísze lett:

Majd két éve a faház teraszán találta meg végső helyét:

Még csak át sem festettem, megmaradt az eredeti színében, a rajta lévő apró kopásokkal, karcolásokkal együtt. Egyszerűen így szeretem, ahogy van.

Ha már bútor, akkor mutatom a múlt hónapban fellelt utcai kincseket. Ez a 3 fiókos, nitrólakkal fényezett láb nélküli Varia komód kistesója annak a darabnak, amit Muci nénitől örököltem és a megújításáról ITT írtam.

Itt-ott alul felázott, a hátlapjából hiányzik egy kis rész, de a fiókjai tökéletesen működnek, így mindenképpen megérdemel még egy esélyt. A tetejéről már leszedtem a linóleumot…

A másik pedig egy IKEA GOTTFRID vintage szék, ami nagyjából 15-20 éve volt kapható a kínálatban. A szerkezete stabil, még a festése is egészen jó állapotban van, egyedül a kárpitozott rész szorul majd gondosabb felújításra, valószínűleg a szivacsot is érdemes lesz kicserélni. 

A következő szerzemény ez a terrakotta színű IKEA müzlistál. Szerintem valami cserép alatt lehetett tálka, mert jól látható vízköves réteg volt benne. Fogtam, ecettel kevert meleg vízzel leoldottam róla a vízkövet, majd bedobtam a mosogatógépbe és olyan lett, mint új korában. Semmilyen sérülés, lepattanás nincs rajta. 

 

  Szintén sérülésmentes kincs ez az üvegkancsó, ami egy kuka tetejére volt kirakva. Még jó, hogy nem szédült le onnan, mert bár masszív üveg, az aszfalton jó eséllyel ripityára törik. Francival jókor voltunk jó helyen, ez ugyanis hazajött velünk és szintén átesett az alapos tisztogatáson.

Vázának is jópofa, sőt, eddig főleg annak használtam vágott virágnak, vagy a faháztól hozott fenyőágnak.

Ha már növény, akkor itt van ez a szerencsétlen, kislevelű fikusz is, amit szintén valaki kihajított a kuka mellé… Kicsit tetvesek voltak a levelei, de alapos zuhanyoztatás után lekezeltem tetűírtó szerrel, és pár hétig ezt még ismételgettem. 

Nem lett sokkal dúsabb, mint mikor összeszedtem, de a tetvek hamar eltűntek, hozott új hajtásokat, és úgy tűnik jól érzi magát nálam. Tényleg kár lett volna érte, nem?

Mutatok egy másik hasznos darabot, amit a kukáknak támasztva találtam, amikor a faházhoz indultam autóval. Ez pedig egy fa keretes tükör, amin volt néhány matrica, és a keretből is kijárt az üveglap. Egy pillanatig nem haboztam, beraktam az autóba és elvittem a faházhoz.

A keretet felcsiszoltam, lazúrral újrakentem és visszarögzítettem a tükröt is. A hátuljára tettem 1-1 akasztót és most már a faház nagyobbik hálószobájában tölti be funkcióját. 

Itt van még ez a fémhálós papírgyűjtő kosár is (szintén IKEA termék), aminek azon kívül, hogy kicsit be van nyomódva az oldala az alsó részen, az ég világon semmi baja. A sérült részre, kb. 6-7 cm-es sávban egy madzaggal körbetekert takarás is készült azóta, de ezt a fotót majd pótolom, mert most épp nem vagyok a faháznál, hogy ezt befotózzam. 

Bár nem időrendi sorrendben írtam a talált tárgyakat, de utoljára jöjjön a legutóbb hazahozott “szemét”, ami egy zománcozott teáskanna. Itt-ott erről is le van pattanva a zománc (ami egyébként jól is áll neki) és úgy döntöttem, hogy alapos tisztogatás után növényt fogok belerakni és kaspóként fog funkcionálni. 

Még az is lehet, hogy a piros részeket fekete festékkel áthúzom, de igazából még így pirosan is tetszik.

És hogy mi a konklúzió? Hát az, hogy bár ez a maréknyi tárgy most már jó helyen van, örülök nekik, de sajnos millió és egy olyan dolog kerül ki a háztartásokból az utcára, amiknek egyszerűen nem ott lenne a helye, mert kerülhetnének oda is, ahol mondjuk szükség van rájuk, de végső esetben még mindig ott van a lomtalanítás lehetősége. A kukahelyzetet, és az egész hulladék kérdést mindannyiunk és a környezetünk érdekében sokkal szigorúbban kellene kezelni, és akármennyire is fáj kimondani, de igenis sokkal jobban kellene edukálni az embereket a témában, ha nem akarunk belefulladni a szemétbe…