Egy ideje szerettem volna már eljutni Szomoru Miklós mesebeli kertjébe, és ez most októberben a STIHL meghívásának köszönhetően végre meg is valósult. Úgy voltam vele, ha már a Pilis felé veszem az irányt, akkor mindenképpen beugrok Márk barátomhoz is egy kávéra, olyan régóta tervezgettük már, hogy összefutunk.

Mivel Miklós kertjébe házi kedvencet nem lehet vinni, ezért Franci most kivételesen nem tartott velem, pedig valószínűleg az egész eseményt végigaludta volna a füvön elterülve… De persze, megértem a dolgot, még akkor is, ha szerintem egy olyan kiskutyával teljes a kert, mint Franci, aki azon kívül, hogy a labdája után rohangál a fűben, nem tesz kárt semmiben. Nem ás, nem túr, nem megy a növények közé.

Na de, a kutyás élmény így sem maradt ki: Márknál Töki fogadott a kapuban, annyira imádnivaló kis eb, a fogsora csúcs:

Aki esetleg nem olvas olyan régóta, az nem tudja, hogy Márkkal 2012-ben dolgoztunk együtt először a Térnyerők című szobaátalakítós műsorban. Később az Otthon a kertben műsorban alakítottunk át erkélyeket, teraszokat, közösségi helyeket mindenféle klassz DIY ötletekkel, és készítettünk sokféle tárgyat, kiegészítőt a kertbe, amikhez gyakran használtunk meglévő vagy éppen lehulló alapanyagokat.

Gyakran forgott a kamera Márk kertjében is, de azóta jópár dolog változott benne. Sokkal dúsabb lett a növényzet, a korábbi nagy füves részen fák, cserjék, szárazságtűrő fajták is díszelegtek. Számomra legnagyobb újdonság azonban a mindig árnyékot adó terasza, ami roskadozik a szebbnél szebb növényektől, és ahonnan a nap bármelyik szakában lehet gyönyörködni a pilisi panorámában.

ITT van egy videó róla 5 évvel ezelőttről, amikor megépült. Márk kertjében egyébként (sajnos) nem igazán fotóztam, mert eléggé kevés volt az időnk, és inkább beszélgettünk… De azért egy közös képet készítettünk!

Miután elnosztalgiáztunk a régi közös élményeken, Márk megajándékozott egy tálcányi növénnyel, és megbeszéltük, hogy jövőre ő látogat majd meg a faháznál.

Pár perc múlva már Miklós házának kapujában álltam a többi meghívottal együtt, izgatottan várva, hogy beléphessek abba a kertbe, amit eddig csak fotókon és videókon láttam.

Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, végig sütött a nap, azért ez így október első hetében tényleg ajándék. Pláne, hogy maga a program 3 órán át tartott.

A látogatás során a kert minden szegletét bejárva Miklós mesélt arról mikor és hogyan került Pilisszentkeresztre, milyen terep volt itt a kezdetek kezdetén. Hány év, és mennyi munka kellett ahhoz, hogy a mostani növényállomány egy szép zárt rendszert alkosson.

Amikor elhangzott a 3 év, és 5 év, mint mérföldkövek egy kertépítés/szépítés időintervallumán, volt egy kis szívet melengető érzésem, ugyanis az én kertem most van 5 éve a tulajdonomban, és bár kiváló alapokkal indultam a sok fenyővel, cserjével, és teraszos elrendezéssel, az évelő állományon mostanra lehet csak látni, hogy mennyire megerősödött, és már nem csak itt-ott bukkan fel egy-egy színesebb egyed. Szóval az egyik kulcsszó a türelem…

A másik fontos téma a mulcsozás és komposztálás jelentősége. Emlékszem, amikor birtokba vettem a faházat, akkor az első tavasszal mindent igyekeztem teljesen visszavágni, kipucolni, hogy lássam egyáltalán mi mindennel van dolgom. Aztán a pár meglévő rózsatövem körül milyen lelkesen gyomláltam, és sepregettem ki mindent, és szépnek láttam a tiszta végeredményt. Viszont pezsgő élet az nem sok volt benne. Idő és tapasztalat kellett hozzá, hogy megértsem, sokkal dúsabb növényzet kell ide, és nem baj, ha belepotyog a toboz, a tűlevél, és belehullik a fákról a sok levél (itt nálam az erdő ölelésében ez mindennapos). Miklós tippje, hogy egy megfelelő teljesítményű ágdarálóval házilag is előállíthatunk talajtakarásra mulcsot, a lehullott levelek meg mehetnek az ágyásba, hiszen a lebomlás során gazdag tápanyagot biztosítanak a növényzetnek. Nyilván, egy csomó személyes vicces sztorit megosztott, de ezeket nem lövöm le, ti is menjetek el hozzá egyszer egy kertlátogatásra, mert tényleg megéri.

A kert természetes, dolgos-szorgos élővilágáról is bőven esett szó: a madarakról, méhecskékről, gilisztákról, békákról, vakondokról, sünikről, és mindenféle rovarokról, amik egy táplálkozási láncolat részeként segítenek elvégezni a kertben bizonyos munkákat (pl. a természetes növényvédelmet), és így velük teljes a kertben az élet. Órákig lehetne erről mesélni, de sokkal izgalmasabb Miklós szájából hallani ezt, miközben a csiga ott mászik a lábunknál, és döngicsélnek a méhek mellettünk…

Nagyon sok növényről is szó esett, elsősorban az évelőkről, de az egynyáriak és a hagymások sem maradtak ki, nagyon klassz ötleteket kaptunk, hogyan, mikor érdemes ezeket együtt is „alkalmazni”. De igazából ezt látni kell, mert én miközben próbáltam magamba szívni az elhangzottakat, nem győztem fotózni és videózni, hogy ezekből a saját kertemben is meg tudjak majd valósítani párat.

Megnézhettük az új kertrészt is, ahol már a negyedik tó került kialakításra, mely élővilágával, természetes párologtatásával szintén hozzájárul a kert egészséges ökoszisztémájához. Egyébként ez a terület arra is jó példa volt, hogy lássuk, adott (viszonylag rövid) időn belül, milyen közösséget alkotnak a telepített növények. Gyakorlatilag betekinthettünk a 3 éves időintervallum első felébe. 

Egyébként a kertben különösen tetszett, hogy vannak kisebb, nagyobb szeparáltabb, eldugodtabb pihenőhelyek, kis utakkal, ösvényekkel összekötött részek, amiket kétoldalról dús, színes, változatos növényvilág gazdagít.

Csupán a látottak is remek inspirációk lehetnek a saját kertünkhöz, rengeteg apró ötlet bújik meg a gondosan kialakítótt növényzet mellett, között.

Miklós megmutatta azt a 2-3 kerti kisgépet, ami a metszőolló mellett segíti őt a kert ápolásában, rendben tartásában. Nyilván, egy kis alapterületű kertben az ember jól elvan a gereblyével, meg az ágvágóval, de vannak olyan méretű és meredekségű kertek (mint pl. az enyém), ahol praktikusabb egy lombfújó, amivel ilyenkor ősszel könnyedén a megfelelő helyre lehet gyűjteni a lehullott leveleket (a komposztálóba, vagy az ágyásba). 

Na, nem szoktam én ennyit fotózkodni, mint ezen a napon, de persze ezúttal sem maradhatott el a közös fotó. Tényleg hatalmas élmény volt minden perc, amit a kertben töltöttünk.

És innen sem távoztam üres kézzel, a STIHL jóvoltából kaptunk egy kis ajándékcsomagot, amiben tavaszi hagymások is voltak.

Miklós azt mondta, hogy ősszel nem igazán van dolgunk a kertben, majd minden metszést tavasszal csináljunk meg. Okéééé, már dobom is el a metszőollót! Most csak foglalkozzunk pl. a hagymások eldugdosásával, és élvezzük az őszt, és ne felejtsük el, hogy a kertben a legfontosabb, hogy örömünket leljük benne. A kertlátogatásról egy kis videót is készítettem, amit itt megnézhettek:

Igyekszem kihasználni az idei szezon utolsó heteit a faháznál, és amennyit csak lehet, kint lenni a kertben…