Volt egy kis meggyfám, ami felett sajnos eljárt az idő… Egy ideje már alig volt termése, így fokozatosan elkezdtem lefűrészelni az ágait, de kivágni semmiképpen nem szerettem volna, mert a törzse, és a fő ága elég erős ahhoz, hogy egy madáretetőnek és itatónak egy pár évig még alátámasztást adjon.

Erről a meggyfáról egyébként korábban írtam már (ITT), sőt a madáretetőről is, ami akkoriban a meggyfa egyik ágán lógott felakasztva. Csakhogy időközben ezen a részen is felvirágzott a kert, és egyre többet közlekedtem erre, lett egy új ösvény a hátsó kerítés mentén és kialakulóban van egy lépcső is. A madáretető pedig éppen közlekedési útvonalba lógott…

Mindössze 20-30 cm-rel kellett volna odébb lennie, de ezt lógatva már nem tudtam megoldani. Így jött az ötlet, hogy a meggyfa ágát vízszintesre vágva inkább arra rakom rá, alul sarokvasakkal és csavarokkal rögzítve. 

Láncfűrésszel nagyon gyorsan és egyszerűen lehet egyenes vágásvonalat kialakítani, amire tökéletesen rá lehet illeszteni a madáretetőt.

Még fúrni sem kell hozzá a csavarokat csak be kell hajtani a fába, és a madáretető aljába. 

Az itatót sem bonyolítottam túl, fogtam egy agyagcserép alátétet, és ezt helyeztem el úgy, hogy biztonsággal álljon a fa korábban elágazó törzsén. Egy ágat azért odacsavaroztam a pereméhez, hogy lebillenni se tudjon.

Utolsó lépésként a vízzel teli tálba raktam két követ is, így rovarok, bogarak is meg tudnak itt pihenni, illetve ha netán véletlen pottyantak a vízbe, ki tudnak mászni. 

A cincérek egyébként nagyon szeretnek itt lenni, rendszeresen jönnek a medencés, napozóteraszos erdei wellness szállóba.

A panoráma kilátást is nagyra értékelik, legalábbis úgy tűnik:

A kertben egyre több ilyen kis hangulatos részlet lesz, ami nemcsak funkciójában, de hangulatában is sokat ad a kerthez. Töröm a fejemet egy rovarhotelen is, a helyét már tudom, de a formáján még picit agyalok, szeretném azt is a kertben és pinvében megtalálható dolgokból megépíteni. 

Ha elkészül, mindenképpen beszámolok róla.